A föld olykor annyira kifordulhat önmagából a tévelygő ember számára, hogy teljesen bezáródik előtte, és az ember teljesen magára lesz utalva, hogy mihez kezd.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az ember egészen magára marad, kezdi nagyon különös módon szemlélni a dolgokat. A fák megszûnnek fák lenni, a föld emberi arcot ölt, a kövek regélni kezdenek. Émile Zola
2. Veszélyes, ha beszippantja az embert egy idegen sors. Elveszítheti saját magát.
3. Ez a föld túl kicsi és túl nagy ahhoz, hogy az összekötő szálak elszakadhatnának, s ha mégis elszakadnának, akkor az emberi mivolt teng-leng a semmiben, és semmivé válik maga is. Fekete István
4. Néha egy erős fuvallat szárnyára kapja az embert, és csak röpíti magával az ismeretlenbe. Bár felkészületlenül éri, mégis talán jobb helyen teszi le, mint hinné. Nora Roberts
5. Az idő általában furcsán összefolyik, mikor az embert elborítják a tennivalók, mint ahogy az ember arra is rájön, hogy ha kell, olyasmit is meg tud csinálni, amire képtelen. Alvah Bessie
6. Amikor az ember a sorsa beteljesítése felé halad, sokszor kénytelen irányt változtatni. Paulo Coelho
7. Az emberek néha teljesen megváltoznak, mire átküzdik magukat az életen, s végül egészen más ember lesz belőlük, mint aminek indultak. Sue Monk Kidd
8. Előfordul, hogy néha az ember úgy vész el a kétségbeesés erdejében, hogy egy darabig észre sem veszi: eltévedt. Ameddig csak lehet, győzködi magát, hogy csak néhány lépésnyire tért le az ösvényről, bármikor visszatalálhat rá. Aztán újra és újra leszáll az éj, és fogalma sincs, hol van, merre jár. Ekkor már be kell ismernie: olyan messze kóborolt a kijelölt úttól, hogy már azt sem tudja, melyik irányban kel fel a nap. Elizabeth M. Gilbert
9. Néha a helyzethez való hozzáállás alakul át, máskor pedig maga a helyzet módosul. Nem lehet tudni előre. Eline Snel
10. A természet csupa veszély, és ha az ember rábízza magát a sodrására, az egyet jelent azzal, hogy feladta önmagát.