A furfangos psziché kifog a tudatosságon. Olyan mélyre temet dolgokat, hogy már arra sem emlékszünk, volt valami eltemetnivalónk. A testünk emlékszik rá. Neurózisaink emlékeznek. De mi magunk nem.

Kapcsolódó idézetek

1. Az agy különösen tud viselkedni. Tesz dolgokat, amikről nem is tudunk. Néha, ha az embernek traumatikus élményben van része, a psziché megváltoztatja az emlékeket. Alex Schulman
2. Az emberi psziché automatikusan mélyre temeti az olyan dolgokat, amelyeket nem tudunk kezelni, amik egyszerûen túl ijesztőek és elbizonytalanítóak egészen addig, amíg eljön az a nap, amikor képesek leszünk megbirkózni velük. Sajnos azonban akármennyire is próbáljuk mélyre temetni magunkban a fájdalmat, utat találhat a felszínre különböző függőségek, szorongás, táplálkozási zavarok, álmatlanság vagy bármilyen olyan poszttraumatikus tünet és önpusztító viselkedés képében, amelyet a bántalmazások túlélői évek hosszú során át tapasztalnak. Meglehet, az incidens maga csak percekig vagy esetleg pár órán át tartott, a hatása azonban egy életen át elkísér. Demi Moore
3. Fogj gyanút, ha tömérdek és mindegyre több dolog bosszant, zavar, fájdít. Nem elképzelhető, hogy veled, a te hozzáállásoddal van a baj? Ez a mi kis ultraintelligensnek tartott civilizációnk valóságos neurózis-nagyüzem! Futószalagon ömlenek ránk a sérelmek, kínok, félszek, őrületek. Bevisznek az erdőbe, megtébolyítanak, becsavarintanak. Ha hagyod. Vavyan Fable
4. Az emberek érzik a kísértést, akarnak és nem akarnak. És mert nem akarják és nem tudják kitalálni, hogy tulajdonképpen mit akarnak, konfliktusuk jórészt tudattalan, és ebből lesz a neurózis. Carl Gustav Jung
5. Az agy nem bír mindent megemészteni. Először csak felöklendezi a magányosan töltött időt, a veszekedéseket, a kínos pillanatokat, a szégyent, a dühöt, amit nem sikerült másokra zúdítani. Ezek visszabugyognak a felszínre, és nem hagyják az elmét lélegezni. Miközben fuldoklik, újabbak jönnek. Egyre rosszabbak. Az agy végül önként választja az őrületet. Benyák Zoltán
6. A testünkben valamilyen megbetegedés formájában tör felszínre az, amit a tudat szintjén elnyomunk.
7. Az emlékeink mi magunk vagyunk... aki nem képes emlékezni, emlékeit megőrizni, az megnyomorodott lélek, szerencsétlen. Aki érzelmek nélkül él át mindent, a végén belül üres marad. Az emlékeink elkísérnek bennünket egész életünkben, részünkké válnak, belénk vésődnek, megkövülnek, szilárdak, súlyosak lesznek. Nemere István
8. Életünkben sok minden, ami velünk történik, nem tudatosul. A lelki tényezők befolyása mérhetetlenül nagy, akárcsak a psziché hatása a testi tünetekre.
9. Úgy telik el az életünk, hogy időről időre elfelejtjük saját magunkat: eltemetjük azt, akik voltunk. Egy idő után mindannyian kimondhatatlanul belefáradunk abba, amik vagyunk, és amik voltunk. Javier Marías
10. Furfangos dolog a múlt. Néha kőbe van vésve, máskor pedig elmosódó emlékek halmaza. De ha túl mélyre ásol a mocsokban, ki tudja, milyen szörnyet ébresztesz fel?