A gőgös nem mellé, hanem szembehelyezkedik embertársával. Nem az a gőgös, aki tudja, hogy ő kicsoda, hanem az, aki gyarlóbb vagy szegényebb embertársaival hasonlítgatja össze magát. Nem gőgös az, aki tudja, hogy egy Isten ébred lelkének bölcsőjében, aki előtt nyitva állnak az egek. Csak az gőgös, aki elfelejti, hogy honnan eredt, különbnek képzelvén magát a legutolsó teremtménynél, és lekicsinyli, gúnyolja, megveti őket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember valóban ott a legsebezhetőbb, ahol a legerősebbnek gondolja magát. Ahol van ereje, ott belemegy olyan helyzetekbe is, amikbe nem kellene. Ott nem elég bölcs, nem elég körültekintő, ott válik gőgössé, nagyképûvé, ott nem veszi tekintetbe a másikat, a körülményeket, a gyöngeségét, az ember voltát, ott vész ki belőle az alázat. Pál Ferenc
2. Mert, aki hiszi, amit nem tud: bolond. És aki olyat tagad, amit nem ismer: szintén bolond. És én vagyok a harmadik bolond, aki a kettő közé áll, hogy jobbról-balról méltán leköpjék. Mert Istent nem ismeri más, csak a magától-értetődés. Weöres Sándor
3. A gőg az a természetes adottság, amelynél fogva minden értelmes halandó túlértékeli és képzeletében jobb tulajdonságokkal ruházza fel önmagát, mint ahogy egy őt és körülményeit alaposan ismerő pártatlan ítélő tenné.
4. A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen, és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére. A szerencsétlenség nem fûzi össze, hanem elválasztja egymástól az embereket, még ott is, ahol a hasonló fájdalom összekötő kapocsként szerepelhetne. Anton Pavlovics Csehov
5. A boldogtalan emberről könnyû azt képzelni, gőgös. Szabó Magda
6. Vagy boldogtalan, vagy rossz ember az, aki jóízûen nevetni nem tud. Az ilyen embert jól megfigyeljétek. Ha boldogtalan: legyetek részvéttel; ha rossz: fussatok tőle. De ország dolgát, nemzedékek jövendőjét, fiatalok szerencséjét rá ne bízzátok. A nevetni nem tudó lélek az emberek közt s a holttest szaga az illatok közt: teljesen egyenlő két dolog. De a rossz emberek közt, akik nevetni nem tudnak, mégis az a legrosszabb ember, aki álnokságból erőltetve nevet. A tigris arca, mikor eleven vért iszik, nem oly utálatos, mint az ily ember arca. Eötvös Károly
7. Csak a gyáva ember lehet bátrabb a többinél. Mert éppen úgy le kell győznie a saját félelmét, mint a veszélyt. (...) A gyáva ember a legbátrabb valamennyi között, ha hiúsága arra ösztönzi, hogy bebizonyítsa bátorságát.
8. A valóságos bölcsesség nem tartja magát oly nagyra, mint a balgatagság; a bölcs gyakorta kételkedik, és eszét változtatja; a bolond vakmerő, és nem kételkedik; mindent tud, csak az ő saját tudatlanságát nem.
9. Az emberek különbözőképpen viselkednek, amikor dühösek. Van, aki beharapja az ajkát, elvörösödik, talán még ökölbe is szorítja a kezét, de nem szól egy szót sem, hanem haragját visszafojtja. Mások szabad folyást engednek mérgüknek, kiabálnak, vagdalkoznak, és már azzal sem törődnek, ha igazságtalanok a másikkal szemben. Pedig nem volna szabad igazságtalanságra igazságtalansággal válaszolnunk. (...) Függetlenül attól, hogy ki milyen képet alkot rólam, hogyan szidalmaz, vagy éppen túlzottan dicsér, én az vagyok, aki vagyok, és ezen senki a világon nem tud változtatni, csak én magam!
10. Szükségünk van valakire, egy fölöttünk álló erőre, ami eligazítja és rendben tartja a dolgainkat. Valakire, aki mellettünk áll, ha már mindenki elhagyott. A természeti erők túlságosan hatalmasak a földi halandók számára. Erre mi kitalálunk magunknak egy hatalmat, amelyhez fordulhatunk, ha szükségünk van rá. Én nem teszek különbséget hit és babona között. Úgy látom, a kettő egy és ugyanaz. Az egyikben szabad hinni, a másikban nem. Mert ha megteszed, máglyára küldenek téves tanaidért. Mégis be kell vallanom, hogy én is Istenhez fohászkodom, ha bajba kerülök. Én is úgy teszek, mint a megtévedt lelkek, akik a halálos ágyukon hirtelen megtérnek, hogy legalább megmaradjon számukra valami. Csakhogy az én hitem nem tart sokáig. Amint biztonságban érzem magam, ismét gúnyolni kezdem az eget. Hát ilyen ingatag a viszonyom a mi Urunkhoz. Margit Sandemo