A gyalogos ember nem magaslik ki a szürke, ismeretlen tömegből, elmerül a névtelenség hullámaiban, a gyalogjárás szétzúzza az ember egyéniségét.

Kapcsolódó idézetek

1. Belső nyugalom híján úttalan utakon vándorol az ember. Az elérhetetlen messzeségek szomjúhozása és a sóvárgás utánuk megfosztják őt a közeli, a jelenvaló áldás élvezetétől. Johann Heinrich Pestalozzi
2. Egy tömeg közepén is érezheti magát magányosnak az ember. Sherrilyn Kenyon
3. Az ember egyedül üldögél itt esténkint, könyveket olvas vagy gondolkozik, vagy miegyebet csinál. Néha elgondolkozik, és nincs senkije, aki megmondja neki, mi igaz, mi nem. Lát valamit, de nem tudja, helyesen látja-e vagy sem. Nem fordulhat senkihez, hogy megkérdezze, látja-e ő is. Nem mondhat el semmit. Nincs, amihez mérje a dolgokat. John Steinbeck
4. Az ember a cselekedeteiben éli ki a sehová sem tartozás élményét. Méghozzá úgy, hogy igyekszik azt tenni másokkal, amit vele tettek. Nem képes elhinni, hogy önmagáért is lehet szeretni őt. Jeanette Winterson
5. Ez a legnagyobb titok. Ahogy egy ember elromlik. Egyedül marad. Szinte légüres térben beszél: nem hallani a hangját. Nem értik. Olyan utakon jár, mint a többiek... s nem jut el sehová. Mindig körbe, mindig önmaga körül. Van valami bomlasztó körülötte. Márai Sándor
6. Az ember nagyon sokféleképp lehet magányos. Fredrik Backman
7. Az idő rútul bánhat azzal, aki magányos.
8. Az ember tömegben tud magányos lenni, de egyedül nem. Morton Moyes
9. Éjszaka senki. Nappal ezernyi idegen. És a magány annyira kézzelfogható, hogy már úgy érzem, mintha valami élő és kemény dolog lenne, ami kitölt minden sarkot és utat. Paulo Coelho
10. A kétségbeesett önmaga elől menekül, a megfélemlített együtt rohan a tömeggel, utánozza gesztusait, mert ezáltal megszabadul egyéni létének jegyeitől, elrejtőzik a névtelenségben. Werner Hofmann