A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fû. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerûen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot.

Kapcsolódó idézetek

1. Fülelve lesem, ahogy az ablakon pattog a zápor, csepp a cseppre. S te rám mosolyogsz biztatón.
2. Létezik törvényes és törvénytelen, lehet vidám vagy szomorú, gazdag vagy szegény, élő vagy halott, de jó vagy rossz nincs. Az élet folyik a maga medrében és sodorja vele az eseményeket.
3. Visz a sors, kicsit gyors, de vagyok, aki voltam, néha fenn, néha lenn. Visz a szél, de belefér, és nekem ez így jól van.
4. A szél szebb napokat fúj feléd, itt egy új nap, új kezdet, új esély. Göröngyös az út, de a fény a végén szárnyakat ad, hogy az égig érjél!
5. Kelőben a hajnal, új nap Készül hőségre, csöndre. Kint a tengeren a hajnali szél Fodrozva siklik. Itt vagyok, Vagy ott, vagy másutt. Kezdetemben. Thomas Stearns Eliot
6. Nézem a nyárfákat, ahogy a júniusi szélben ezüstösen csillognak. Semmi különös, csak fújja őket a szél, és csillognak a levelek. Szóval a fák, a levelek, a szél, a napfény. Vannak. Ez a vanás, hogy vanni lehet. Ez a szó a kegyelem. Jó, hogy belefér a betûkbe, és a papír nem akar vigasztalni vagy magyarázni, nem sajnál senkit, csak tartja a fekete szavakat. Ughy Szabina
7. Maga a föld él, és az időjárás és az élet erodáló erőinek hatására változik. Az út görcsös, lassan lüktető kígyóvá alakul. Felszíne emelkedik és süllyed, széle lassan ide-oda mozog, de iránya alapvetően megmarad a földön. Mintha két párhuzamos világ létezne: a gyors, biológiai és a lassú, geológiai világ. Az utak, amelyeken az élet áramlik, a két világ metszéspontját jelentik. Marcus Rosenlund
8. A munka arra kényszerít, hogy elfogadd, magadévá tedd a világot. Aki szánt, kövekbe ütközik, esőtől retteg, vagy esőt kíván, és ezáltal benne él a világban, tágul és világosodik. Minden egyes lépte visszhangot kelt. Antoine de Saint-Exupéry
9. Mintha kihaltak volna az évszakok, megdermedt zöldben fürödnek a fák. Egyszerre nyár, ősz és tél vagyok. Megkövült idő. Haláltalan világ. Nem merek élni. Lélegezni sem. Azt hiszem néha, nem is ver szívem, csak mímeli, hogy van, s mert fél, dobog. Rettenetes nehéz az idebenn. Hát élek, félek, alakoskodok. Bella István
10. A természet - valóság. Egyszerûen - van. Árad. Tanít. Tanít, hogy lenni, élni jó. És szép. Hogy lenni annyi, mint önmagamat ingyen, ajándékként adni. Egy kő, egy virág, egy fa, a naplemente, a Hold, a szellő mindennek és mindenkinek válogatás nélkül van, árasztja önmagát. Nem tud nem lenni, nem tudja nem adni magát, nem tud áradni. Mutatja az utat, a létezés egyetlen útját.