A gyerekeknek (...) arra van szükségük, hogy megtapasztalják a szüleik szabadságát, boldogságát és jó közérzetét Csak ez adhat zöld jelzést nekik, hogy ők maguk is lehetnek boldogok, szabadok, és jól érezhetik magukat.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyerekeket kondicionálni kell a boldogságra, arra, hogy jól érezzék magukat, ezt tanítani kell. Kukorelly Endre
2. Minden gyerek jó. Jó, ha jól érzi magát a világban, ha biztonságban van. Ha a szülei mosolyognak, ő is mosolygós. Ha feszültek, ő is feszült. Ha barátságosak, ő is barátságos. Ha nem őszinték, ha titkolóznak, ő is így tesz. Szomjazik a jó példára és a szeretetre. És, ha rosszul érzi magát, ha "rosszalkodik", a legtöbb, amit érte tehetsz, hogy még jobban szereted. Vida Ágnes
3. Bár az öröm, az elégedettség rövid távon boldogságot jelent, hosszú távra mégsem elég. Ha gyerekeink számára a legjobb esélyeket szeretnénk biztosítani a boldog és teljes életre, akkor meg kell tanítanunk nekik egyensúlyba hozni a vágyaikat mindazzal, amit fontos, jó és felelősségteljes.
4. Ahhoz, hogy a gyerekeink jól lehessenek, az őket körülvevő felnőtteknek is jól kellene lenniük, és dolgozniuk kellene mindezen, önmagukon.
5. A ma születő és felnevelkedő gyerekek lesznek a holnap felnőttjei, ezért jó alapokra van szükségük. (...) A gyermekeknek annyi önbizalomra és szeretetre van szükségük, amennyi csak megadható nekik.
6. Hatalmas előnyre tesz szert az a felnőtt, akit gyerekkorában megtanították a szülei megfelelően kommunikálni. Megtanították beszélni az érzéseiről, nyíltan önérvényesíteni, építő módon vitatkozni másokkal, merni örülni, szomorúnak, haragosnak lenni, megélni az érzéseket és erről visszajelzést adni a másiknak.
7. Akkor jó a légkör, ha a gyerekek nyugodtan élnek benne, kimondanak mindent, mert nincs mitől tartaniuk; elmondhatják, mi bántja őket, mivel nem értenek egyet. (...) Az őszinteséggel együtt jár a természetesség, az, hogy senkinek ne kelljen "viselkednie", másnak lennie, ne kelljen levetniük a mindennapi egyéniségüket.
8. Apaként természetesen azt kívánom, hogy a gyermekeim jól érezzék magukat, megtalálják saját helyüket a világban, és útjukat, melyen nyugodt lélekkel járhatnak. (...) Az efféle saját hely megtalálása azonban nem elegendő, gondoskodni is kell róla és fenntartani, ez pedig felelősséget igényel.
9. Nekem, szülőként nem annyira az a szerepem, hogy felkapcsoljam a gyermekeimnek a lámpát, hanem inkább az, hogy hagyjam őket a sötétben szaladgálni (felfedezni), miközben gondoskodom a falakról is, hogy ne futhassanak túl messzire, és bizonyossá teszem a számukra: amikor falba ütköznek és elesnek, én ott leszek, és felsegítem őket. Egy kétéves gyermek ugyanis arra vágyik, hogy szabadon fedezhesse fel a világot, de ezzel egyidejûleg valaki magához is ölelje (de persze ugyanerre vágyik a tinédzser, a felnőtt... valójában mind erre vágyunk). Beau Lotto
10. Azt hiszem, az ilyen pillanatokért élnek a szülők: amikor a gyereküket maradéktalanul boldognak láthatják. Kemese Fanni