Ugrás a tartalomra
A gyermeknek nem feltétlenül válik hasznára, ha okosnak titulálják az óvodában és az iskolában. Sőt a magasztalás akár a teljesítmény csökkenését is előidézheti. A dicséretet hallva ugyanis a gyermek sokszor felhagy az adott tevékenységgel - ugyan minek rajzoljon tovább, ha már így is gyönyörûen rajzol?
Kapcsolódó idézetek
-
Hiába minden "ügyes vagy", "okos vagy" típusú szülői vagy tanári dicséret, ha ez valójában a mesterségesen megnövelt önbecsüléshez vezet, ami mögött nem áll tényleges teljesítmény, tehát nem rendelkezik tényleges értékkel.
Tari Annamária
-
Miért van az, hogy ahogy gyermekünk idősebb lesz, egyre ritkábban dicsérjük, és sokkal többet szidjuk? (...) Minél nagyobb a gyermek, annál többet szidjuk a kudarcai miatt, ahelyett, hogy megdicsérnénk a sikereiért.
Gary Chapman
-
Mindennel vissza lehet élni. Az olvasáshoz való kedv helyes hajlam a gyermekekben, de ártalmassá válhat, ha álmodozásra neveli őket, s elrabolja tőlük a tanulás idejét. Legyen nekik meghatározott idejük az olvasásra, és az olvasás nemcsak a tanulásnak, hanem a játéknak és pajkoskodásnak az idejét se rövidítse meg.
Visszarion Grigorjevics Belinszkij
-
Nem szabad azt hinnünk, csakis az iskolától várható a gyerekünk boldogulása. Tanuljon, de ne szakadjon bele, ne szorongjon! Legyen gyerekkora, amikor a képességeit (észrevétlenül) fejlesztő, játszó gyermek lehet, nem pedig az állandó megfelelni akarástól parázó tanulógép.
Soma
-
Rendkívül fontos, hogy a személyt különválasszuk a viselkedésétől, és hogy a tetteiről mondjunk véleményt, ne pedig róla magáról. Ez a legjótékonyabb dicséret, mert így sem pozitívan, sem negatívan nem értékeljük az egyént. Ha kiskorától kezdve így bánunk a gyerekkel, akkor soha nem utálja meg önmagát, akkor sem, ha rossz fát tesz a tûzre vagy rosszul hajt végre valamit, és ugyanígy magasabb rendûnek sem hiszi magát, a siker nem teszi önteltté és elbizakodottá.
-
A gyerek először játsszon, és ha ebben elfáradt, akkor majd kedvvel, önként veti magát a tanulásra. Mert a gyerek nem lusta, hanem kezdettől fogva mérhetetlenül kíváncsi, és igyekszik elsajátítani a világot. Lustává csak akkor lesz, ha igényeit, testi és lelki szükségleteit újra és újra semmibe veszik, mint ez nagyon gyakran az iskolában, sőt, már az óvodában is megtörténik.
Vekerdy Tamás
-
Ma az iskolában nem azt mutatjuk be a diákoknak, hogy miről is szól valójában a matematika, és hogy mire jó, hanem mûveleteket és számításokat magoltatunk velük, gyakran mindenféle mélyebb megértés nélkül. Az ő fejükben a matek egy rideg, élettől távoli, unalmas és érdektelen tantárgy lesz. Mint egy mûvészeti óra a nagy mûvészek nélkül: megmarad funkcionális mázolásnak. Amikor tehát a diák azt mondja: "utálom a matekot", az annyit tesz, mintha azt mondaná: "utálok kerítést mázolni".
Edward Frenkel
-
Ha kedves vagyok valakivel, ő is az lesz velem. Eleinte nem értettem ennek a hasznát. (...) Ha szorgalmasan gyûjtöm az óvodában a matricákat, a szüleim dicsekedni tudnak velem. Ez számukra olyan jó érzés lesz, hogy a továbbiakban szívesebben teljesítik a kéréseimet, mint például azt, hogy ne kelljen aludni vasárnap délután.
-
Meg kell tanítani a gyerekeknek azt, hogy önmagáért élvezzék a tanulást, ne csak azért, hogy jó jegyeket kapjanak. Azok a gyerekek, akik élvezik a kihívások legyőzését, felnőtt életükben is keresni fogják a kihívást jelentő helyzeteket. Nagyobb valószínûséggel ragadnak meg új lehetőségeket, keresnek új módszereket, dolgoznak olyan feladatokon, amelyeknek nincs egyértelmû megoldása, és ösztönöznek másokat arra, hogy nehéz problémákon dolgozzanak.
Csíkszentmihályi Mihály
-
Az is lényeges, hogy ti mint szülők mit vártok el a gyerekeitektől. Segítetek levenni a válláról egy csomó megfelelni akarást, és biztatjátok, terelgetitek, hogy azt fejlessze magában, amit szeret, vagy azt követeltek meg, hogy kitûnő legyen? A gyerekek egy része annyira okos, hogy mint a szivacs a vizet, úgy szívja magába az információt. Elég csak figyelnie, tanulnia sem kell otthon. Szuper! Nagyszerû! A másik részük meg hazamegy, és két-három-négy órán át gyakorol, tanul, azután pedig szorong, ha valamit nem tud. Az ilyen gyerekből ugyanilyen, rettegő és megfelelni akaró felnőtt lesz, ami előbb-utóbb megbosszulja önmagát, mert a lelket nem lehet becsapni. Szóval, ne szívjátok a vérét! Ne akarjátok, hogy kitûnő tanuló legyen! Örüljetek, ha ez könnyedén megy, de ne várjátok el!
Soma