Miért van az, hogy ahogy gyermekünk idősebb lesz, egyre ritkábban dicsérjük, és sokkal többet szidjuk? (...) Minél nagyobb a gyermek, annál többet szidjuk a kudarcai miatt, ahelyett, hogy megdicsérnénk a sikereiért.

Kapcsolódó idézetek

1. Zavarba jövünk a saját kudarcunktól, de gyorsan kiszagoljuk másokét. Tagadunk, szépítgetünk, és gyorsan továbblépünk - esetleg a körülményeket vagy másokat hibáztatunk. Már a gyerekek megtanulják, hogyan lehet kicselezni, hogy őket okolják - a másikra mutogatnak. Idővel ez lesz a megszokott megoldás. Ami ennél is rosszabb, az ebből következő indíttatás, hogy kerüljük az ambiciózusabb célokat és nagyobb kihívásokat, amelyekkel kudarcot vallhatunk. Ezzel számos lehetőséget veszítünk el a tanulásra és megújulásra. Amy Edmondson
2. Mindannyian csak akkor vagyunk igazán boldogok, ha valaki megdicsér bennünket, ha szeretnek, vagy viszontszeretünk valakit. A gyermekkorunktól a sírig. Csak az okok változnak, amiért dicsérnek, és a személyek, akiket szeretni akarunk. Nincs ember, akit ezzel a két dologgal ne tudnánk leszerelni. Malgorzata Musierowicz
3. A gyerekekkel könnyû. Ha egyszer sír, az azt jelenti, hogy éhes. Ha tovább sír, akkor fáradt. Csak felnőttként válik bonyolulttá a dolog. Elrejtjük az érzelmeinket, fal mögé rejtőzünk. Eljutunk arra a pontra, amikor már azt se tudjuk, ki mit gondol vagy érez. Akaratlanul is, de mesterei leszünk az álcázásnak.
4. Születésnapot ülni, amikor az ember öregszik, nem annyira vidám, mint gyerekként. Senkitől nem kapsz izgalmas meglepetést, csak könyvet, lemezt, zsebkendőt és hasonló ostobaságokat. De megvan a pozitív oldala, ha az ember ennyi idős lesz. Bizonyos dolgok elvesznek az úton, de nyersz mást. Például, megtanulod másképp látni a világot. María Duenas
5. A gyermeknek nem feltétlenül válik hasznára, ha okosnak titulálják az óvodában és az iskolában. Sőt a magasztalás akár a teljesítmény csökkenését is előidézheti. A dicséretet hallva ugyanis a gyermek sokszor felhagy az adott tevékenységgel - ugyan minek rajzoljon tovább, ha már így is gyönyörûen rajzol? Stephen Grosz
6. Gyerekkorunkban megtanuljuk, hogy ha sírunk, dédelgetnek, ha szomorúak vagyunk, megvigasztalnak minket. Ha a mosolyunkkal nem érünk célt, a könnyeinkkel bizonyára sikerül. Paulo Coelho
7. Rendkívül fontos, hogy a személyt különválasszuk a viselkedésétől, és hogy a tetteiről mondjunk véleményt, ne pedig róla magáról. Ez a legjótékonyabb dicséret, mert így sem pozitívan, sem negatívan nem értékeljük az egyént. Ha kiskorától kezdve így bánunk a gyerekkel, akkor soha nem utálja meg önmagát, akkor sem, ha rossz fát tesz a tûzre vagy rosszul hajt végre valamit, és ugyanígy magasabb rendûnek sem hiszi magát, a siker nem teszi önteltté és elbizakodottá.
8. Hogy is felejtheti el egy felnőtt ember olyan tökéletesen a fiatalságát, hogy egy szép napon már egyáltalán nem emlékszik rá, milyen szomorúak és szerencsétlenek lehetnek néha a gyerekek! Teljesen mindegy ugyanis, hogy az ember egy eltört baba miatt sír-e, vagy pedig valamikor később azért, mert egy barátját veszíti el. Az életben sohasem azon múlik a dolog, miért szomorkodik az ember, hanem csakis azon, hogy milyen mély a szomorúsága. A gyermeki könnyek, istenemre, nem kisebbek, és gyakran súlyosabbak, mint a felnőttek könnyei! Erich Kästner
9. A gyerekek, akármilyen szomorúan is hangzik ez, felnőttekké válnak: a szemük megromlik, és többé már nem vesznek észre bizonyos egészen fontos dolgokat. Legfeljebb időnként hiányolják őket.
10. Kezdő szülőként nagy vágyakat dédelgetünk a gyerekeinkkel kapcsolatban: legyen sikeres, népszerû, zseniális. Aztán ahogy múlnak az évek, ezek az igények valami jóval mélyebb vággyá alakulnak. Legyen boldog.