A szeretet a mindent arannyá változtató csodaláng. A láng heve a gyönyörület. A gyönyörületet kincsünknek érezzük: tehát mentjük az elmúlástól. A festő menti festékkel, a költő tollal. A képnek az a része a mesteri. A könyvnek az a lapja halhatatlan.

Kapcsolódó idézetek

1. A szeretet az a gyönyörû anyag, az a csoda-aranyrög, amely átvilágítva mindent eggyé szövi a magányos vagy társas egyedeire bomlani és hullani akaró világot. Juhász Ferenc
2. Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves! Keresztes Szent János
3. Szerelem! (...) Minden titokzatos benne: ahogy megjön, ahogy kifejlődik, s ahogy eltûnik. Van úgy, hogy hirtelen jelenik meg, kétséget nem ismerve, örömtől sugározva, mint a nappal, máskor parázslik, mint a tûz a hamu alatt, s fellángolva csap be a lélekbe, mikor ott már minden elpusztult. Ivan Szergejevics Turgenyev
4. A szerelem végtelen sok átváltozáson megy át, mielőtt mindörökre szólóan életünkbe vegyülne és kitörölhetetlenül megfestené lángszínével. Ennek az észrevehetetlen egybepárolódásnak a titkát a mûvészi elemzés soha nem tudja megragadni. Az igazi szenvedély sikolyokban nyer kifejezést, vagy egy hideg ember számára unott sóhajokban... A szerelem üde forrás, virág-, kavics- és zsázsaágyból bukkan elő, mint patak, mint folyó, hullámról hullámra váltja színét és természetét, s végül beléveti magát a megmérhetetlen óceánba, melyben a gyarló szellemek csak egyhangúságot látnak, a nagy lelkek azonban örökös szemlélődésbe merülnek benne. Hogyan merészelhetnénk leírni az érzelmeknek ezeket az átmeneti árnyalatait, ezeket a végtelenül becses semmiségeket, ezeket a szavakat, melyeknek hangsúlyát visszaadni szegény az emberi nyelvkincs, ezeket a pillantásokat, melyek a leggazdagabb költeményeknél is tartalmasabbak! Minden egyes rejtelmes jelenetben, amikor észrevétlenül lángra lobbanunk egy nőért, szakadék nyílik, melyben elmerül minden költői alkotás. Ej, hát hogyan is adhatnánk vissza széljegyzeteinkkel a lélek élő és titokzatos rezdüléseit, mikor még ahhoz sincsenek megfelelő szavaink, hogy a szépség látható misztériumait megfessük? Honoré de Balzac
5. A szerelemben az a gyönyörûség, hogy szeretünk. Jobban boldogít minket a bennünk égő szenvedély, mint az, amelyet másban gyújtunk. Francois de La Rochefoucauld
6. A szerelmes olyan, mint az arany; a nehézség olyan, mint a tûz. A tiszta arany gyönyörûen csillog a tûzben. Dzsalál ad-Dín Rúmí
7. A szeretet olyan erő, amely megmagyarázhatatlan, nem lehet kémiai folyamatra lebontani. Ez a jelzőfény, mely hazavezet minket, amikor magunk vagyunk. És a fény, amely rávilágít veszteségünkre. Hiánya megfoszt minket minden széptől, ahogy az öröm élvezetétől is. Ettől éjszakáink sötétebbek, míg napjaink borúsabbak lesznek. Ha szeretünk valakit, nem számít, mennyire ártalmas, szomorú vagy szörnyû is az, abba kapaszkodunk. Ez ad erőt nekünk. Összetart bennünket. Belőlünk táplálkozik, s mi pedig belőle. A szeretet a mi áldásunk, s egyben a vesztünk is.
8. A szeretet néha hirtelen lep meg minket, megvilágítja elménk sötét sarkait, és ragyogással tölti be őket. Megragadja lelkünket a szépség és az öröm, ráadásul mindez felkészületlenül ér minket.
9. Valakit, valamit szeretni kell. A szerető szív tündököl. S Isten világa örök éj marad Annak, ki mindent csak gyûlöl. Endrődi Sándor
10. Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bûnt.