A hálaérzet az istenség megnyilvánulása. Ezért oly ritka. Hálátlansággal jóval gyakrabban találkozunk. "Nem azért örülök, mert a jót jóval viszonozhatom, hanem azért, mert ebben a percben Istennel beszélgetek."

Kapcsolódó idézetek

1. Nem attól lesz valaki hálás, hogy sok van neki, hanem attól, hogy képes értékelni. (...) A hála nem a körülményeink eredménye, hanem annak, hogy észrevesszük és értékeljük, amink van.
2. Élj hálásan! Aki hálás azért, amije van, függetlenül attól, mennyire kevés dologról van is szó, megnyílik egy boldogabb élet felé. Amikor hálával telve élünk, az élet többet ad abból, amiért hálásak vagyunk.
3. A legtöbben azt hiszik, hogy a szeretet valami olyasmi, amit kapunk, egy érzelem, amelyet ki kell érdemelni, és minél többet adunk belőle, annál kevesebb marad nekünk. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A szeretet olyan viszonyulás, amely átalakítja a világ tapasztalatát. Büszkeség helyett hálát érzünk mindazért, amink van. Amikor méltányolunk másokat, és hozzájárulásukat az élethez és kényelmünkhöz, a szeretetünket fejezzük ki. A szeretet nem érzelem, hanem a létezés és a világhoz való viszonyulás egy módja.
4. Az életet egyetlenegy alapérzéssel lehet boldogan leélni - pedig éppen erre gondolnak legkevésbé az emberek - a hála érzésével.
5. A hála legritkább tünemények közé tartozik, szintúgy egyes személyekben mint a nép sokaságában. (...) Minden jó, amit más az emberiséggel teszen, reád is, mint emberre háramlik; azért tégy jót te is, hogy tetteid az egészre s az egész által az egyesekre jótékonyan háramoljanak. (...) Háláért tenni jót, uzsorástól is kitelik. Mert ki tettéért valamit kíván, nem csuda, ha annak mértékét is meghatározza, s tettére tetszés szerint tesz kamatot. Az ily tevő, legtöbbször csak hálátlant csinál, s később bûnösnek hiszi maga iránt az emberiséget, s annak gyûlölésére szívét teljes joggal véli felhatalmazottnak. Kölcsey Ferenc
6. A hála érzését nem lehet kierőszakolni: lesznek olyan alkalmak, amikor tudjuk, hogy hálásnak kellene lennünk, és ennek talán még hangot is adunk, de legbelül mégsem vagyunk igazán hálásak. Ilyenkor a hála kimutatása némileg hamissá válik, és lemaradunk erről a csodás érzésről, miközben talán abban reménykedünk, hogy ha majd egyszer végre kialakul bennünk ez a nemes érzés, akkor többé nem kell megjátszanunk magunkat, és valódi hála fog eltölteni minket. A természeti világ a maga gyönyörûségével a hála egyik legnagyobb forrása és ösztönzője - persze csak akkor, ha tudatosan nyitunk az általa felkínált lehetőségek felé.
7. Köszönet, megbecsülés, hálaadás. Mindegy, melyik szót használod, mind egyet jelentenek, az örömet. Örülnünk kellene, hálát adni, hogy vannak barátaink, családunk. Örülni annak, hogy élünk, akár tetszik, akár nem. Talán mégsem kell feltétlenül örülnünk, talán a hálának semmi köze az örömhöz. Talán a hála csak annyit jelent, hogy felismerjük, mi is az, amink van. Megköszönjük a kis győzelmeket.
8. Amikor igazán szeretünk valakit, hálát adunk a szerencsének, amiért annyi ember között megismerhettük ezt az egyedi lényt. Maga a viszonzott érzelem is valóságos csodának tûnik.
9. Nincs boldogítóbb mint a szeretet; De háladatlan még ez is lehet: Oly fokban a hogy ők szeretnek minket Ritkán szeretjük vissza feleinket. Greguss Ágost
10. A hála érzés, és mint ilyen, megfoghatatlan, felmérhetetlen és emberi értékfogalmakkal ki nem fejezhető. Csak akkor van jogod számon tartani, ha Te tartozol vele másnak. Ez lelkiismereted feladata. Wass Albert