A halál nem szembekerülés, hanem egy egyszerû esemény a természet folyamatos ritmusainak sorában. Nem a halál, hanem a betegség az igazi ellenség, az a veszedelmes kényszer, amely szükségessé teszi a szembekerülést. A halál csak a vég, amely akkor érkezik el, amikor a kimerítő csatát elveszítjük.

Kapcsolódó idézetek

1. A halál olyan tény, amellyel mindnyájunknak szembe kell néznünk. Jöhet egy hosszú élet végén; de hirtelen elragadhat fiatal és erős embereket is. A halál elkerülhetelen. Mihelyt megszülettünk, elkezdünk feléje haladni. Nem annyira az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem az, hogy hogyan.
2. Van ellentéte a halálnak, de ez az ellentét nem pusztán annyi, hogy élünk. Nem bátorság, hit vagy akaraterő. A halál ellentéte a szeretet. Hogy is nem jöttem rá eddig? Hogy nem jönnek rá mások? Egyetlen fegyverünk a szeretet. Csak a szeretet változtathatja csodává a puszta létezést, csak a szeretet adhat értelmet félelemnek, szenvedésnek. Nando Parrado
3. A halál csupán átköltözés egyik házból a másikba. A halál nem elmúlás, hanem második születés. Amint a tojás héja felpattan, amikor a kiscsibe teljesen kifejlődik, ugyanúgy elérkezik annak az ideje, hogy a lélek és test elváljon egymástól. A halál annak szükségszerûsége, hogy elkerülhetetlenül átköltözzünk egy másik világba, amelyben az ember eléri teljes felemelkedését. Mesa Selimovic
4. Meghalni nem nagy dolog, ha a halált olyan egyszerûnek látjuk, mint amilyen. Az élet egy csomó fizikai és kémiai törvény harmonikus mûködése. A halál az, mikor ezek a törvények megszûnnek mûködni. Az emberek ebbe már igazán belenyugodhatnának. Az öregségbe, (...) már sokkal nehezebb beletörődni. A kopásba, a fakulásba, a töredezésbe, a gyengülésbe, a csúnyulásba, a megrogyásba, az elhomályosodásba, az elnehezedésbe: a megöregedés folyton romló állapotába nehéz megnyugodni. A természet érzi is, hogy figyelmünket el kell vonnia ettől a bénító szomorúságtól s egy bizonyos korban frissen támasztja fel a régi emlékeket, a gyermekkor, az ifjúság s a férfiévek szép napjait. Kemény Simon
5. A halál az ellenség. Csakhogy az ellenség erősebb nálunk. Előbb-utóbb győzni fog. Márpedig egy olyan háborúban, amelyet nem nyerhetünk meg, nem olyan tábornokot akarunk, aki a teljes megsemmisülésig harcol (...), hanem (...) aki megérti, hogy akkor a legnagyobb a veszteség, ha egész a keserû végig harcolunk. Atul Gawande
6. Bele kell egyezni a halálba, és elsősorban nem a saját halálunkba, hanem abba, hogy az ember meghal. Ha úgy halunk meg, hogy előtte nem egyeztünk bele, a halálunk nem a sajátunk lesz, hanem rajtunk kívül álló, független esemény.
7. Nem tudjuk, hol és mikor vár ránk a halál, így inkább nekünk kell várnunk rá. A halál tudatos várása növeli az egyén szabadságát. Aki megtanulta az állandó szembenézést, már nem lehet többé gyáva. Aki megértette, hogy a halál nem az ördög mesterkedése, a gonoszságokkal találkozva többé nem szenved úgy, mint azelőtt. Az élet: szolgálat, a halál: felszabadulás. Georg Klein
8. A halál nem ijesztő rém, nem is misztérium, hanem egyértelmû, szabályos, fiziológiailag szükségszerû és helyeslendő jelenség; az élet megrablásával lenne egyértelmû, ha valaki a megengedettnél tovább időzik szemléletében. Thomas Mann
9. Az élet nem más, mint előre nem látható események véletlenszerû szövedéke. A halál pedig viharfelhőként lóg az ember feje fölött, és időnként figyelmeztetés nélkül lecsap belőle a villám, ami csak fájdalmat és szenvedést hoz. Arnaldur Indridason
10. A halál egyáltalán nem olyan rettenetes lény, mint ahogyan ostoba emberek hiszik. A halál nagy megnyugvás, csendesség. A halál olyan, mint egy jóindulatú óriás, amely, igaz, hogy letipor fenyőerdőket, és igaz, hogy tovább megy az északnémet síkságon is, csak akkor már szárazság a neve. A tisztességes halál jókedvû, nyugodt és csendes.