Nem tudjuk, hol és mikor vár ránk a halál, így inkább nekünk kell várnunk rá. A halál tudatos várása növeli az egyén szabadságát. Aki megtanulta az állandó szembenézést, már nem lehet többé gyáva. Aki megértette, hogy a halál nem az ördög mesterkedése, a gonoszságokkal találkozva többé nem szenved úgy, mint azelőtt. Az élet: szolgálat, a halál: felszabadulás.

Kapcsolódó idézetek

1. A szabad­ságára készül fel, aki felkészül a halálra. Tanuld meg, hogyan kell meghalni, s vége a rabságodnak. Ha szembe mersz nézni a halállal, leráztál minden kényszert, szolga­ságot. Semmi rossz az életben nem érhet, ha jól megértetted, hogy az élet elvesztése nem rossz... Michel de Montaigne
2. Bele kell egyezni a halálba, és elsősorban nem a saját halálunkba, hanem abba, hogy az ember meghal. Ha úgy halunk meg, hogy előtte nem egyeztünk bele, a halálunk nem a sajátunk lesz, hanem rajtunk kívül álló, független esemény.
3. A halál olyan tény, amellyel mindnyájunknak szembe kell néznünk. Jöhet egy hosszú élet végén; de hirtelen elragadhat fiatal és erős embereket is. A halál elkerülhetelen. Mihelyt megszülettünk, elkezdünk feléje haladni. Nem annyira az a fontos, hogy mikor halunk meg, hanem az, hogy hogyan.
4. A halál nem szembekerülés, hanem egy egyszerû esemény a természet folyamatos ritmusainak sorában. Nem a halál, hanem a betegség az igazi ellenség, az a veszedelmes kényszer, amely szükségessé teszi a szembekerülést. A halál csak a vég, amely akkor érkezik el, amikor a kimerítő csatát elveszítjük.
5. A haláltól azért félsz, mert élni szeretnél. Azért rettegsz tőle, mert úgy érzed, még van olyan tapasztalat, ami kimaradt az életedből. Sokan érzik úgy, hogy a halál megfosztja őket valamitől. A bölcs ezzel szemben tudja, hogy a haláltól inkább állandóan kap valamit. A halál értelmet ad az életnek. Te magad vagy az, aki eldobod az életedet; hiszen pocsékolod minden pillanatát. Beülsz a kocsidba, elmész innen oda, és közben semmit sem látsz. Mintha ott sem volnál. Azzal vagy elfoglalva, hogy elgondolod, mit fogsz csinálni a következő pillanatban. Gondolatban hetekkel, vagy talán évekkel magad előtt jársz. Nem az életet éled, hanem a gondolataidat - úgyhogy az életet te dobod el magadtól, nem a halál veszi el. A halál igazából a segítségedre van, amikor figyelmedet a jelen pillanatra irányítja. Michael A. Singer
6. Egyetlen szabad év többet ér, mint egy egész szolgaélet. Nem az évek száma teszi az életet, hanem az órák, amiket kényszer nélkül élünk. A szabad ember számára minden, ami nem szabadság: halál, de vég nélküli halál. Panait Istrati
7. De mindig úgy érzi az ember, hogy őt semmilyen baj nem érheti, a golyók elrepülnek mellette, a betegség elkerüli. Az öregkori halál meg olyan távol van, hogy gondolni se érdemes rá. A halandóság tudatában nem lehet élni. El kell feledkezni róla, és ha efféle gondolatok mégis megkörnyékezik az embert, el kell ûzni, el kell fojtani őket, máskülönben meggyökereznek az agyában, növekedésnek indulnak, és gyilkos spóráik megmérgezik az életét annak, aki megadja magát nekik. Nem szabad arra gondolni, hogy te is meg fogsz halni. Abba bele lehet tébolyodni. A tébolytól csak egyvalami menti meg az embert - a bizonyosság hiánya. A halálraítélt élete, aki tudja, hogy egy év múlva kivégzik, az olyan halálos beteg élete, akinek az orvosok megmondták, mennyi ideje van hátra, a hétköznapi ember életétől csak egyvalamiben különbözik: az előbbiek pontosan vagy körülbelül tudják, hogy mikor halnak meg, a hétköznapi ember viszont mentes ettől a tudástól, és ezért érzi úgy, hogy örökké élhet, noha akár másnap egy katasztrófában az életét vesztheti. Nem a halál a rettenetes. Hanem várni a halált. Dmitry Glukhovsky
8. Az öregség és a halál két egymástól teljesen független fogalom, ha valaki öregszik, az még nem jelenti, hogy a halálához közeledik. A halál, csakúgy, mint a szerelem, váratlanul állít be, nem tudhatod, milyen úton érkezik, vagy hogy miért jön egyáltalán. A halál olyan, mint a szerelem, felbukkan és elillan, szélhez vagy szivárványhoz hasonlóan, és ki tudja, mi marad utána, ha egyszer elmegy.
9. Ne félj a haláltól. A halál mindig ott áll mellettünk. Ha félelmet mutatunk, a fénynél is gyorsabban veti ránk magát; ám ha nem mutatunk félelmet, szelíden ránk tekint és elvezet minket a végtelenbe.
10. A mély rettegés a haláltól a kezelhető mindennapos szorongások szintjére hozható. Aki a gondos útmutatást követve néz szembe a halállal, annak nem csak a rettegése enyhül, de értékesebbé, elevenebbé is válik az élete. Aki így tekint a halálra, útmutatót kap az élethez. Irvin David Yalom