A halál ott kopogtatott a fürdőszoba ajtaján, lassan maga alá gyûrt minket a rettegés, és nekem se erőm, se tervem nem volt ellene.

Kapcsolódó idézetek

1. A félelem kopogtatott az ajtón. A hit kinyitotta, és már nem volt ott semmi.
2. A halál úgy szakad ránk, mint egy elszabadult bojler fürdés közben. Vörös István
3. A fájdalomnak idő kell, a halál pedig lerohan bennünket; min­den jel arra vall, hogy semmit sem érzünk. Csak a közelgése félelmetes. Michel de Montaigne
4. A halál üldözött. Fáradhatatlanul kajtatott a nyomomban a szûk utcákon és keskeny sikátorokban. Minden egyes zihálással segítségért kiáltottam, de szörnyû bizonyossággal tudtam, hogy nincs menekvés. Jeaniene Frost
5. Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert. Vavyan Fable
6. A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe. És nem is jöttem föl a felszínre többé. Stephenie Meyer
7. Anyám kivert - a küszöbön feküdtem - magamba bujtam volna, nem lehet - alattam kő és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. József Attila
8. A halál viszket. Szünet nélkül viszket; szakadatlanul bizsereg, finoman, alig hallhatóan kaparászik egy belső ajtón, a tudat felszíne alatt. Rejtve, álcázva, a legkülönfélébb tünetek formájában szivárog át, számtalan aggodalmunk, megpróbáltatásunk, konfliktusunk forrásaként. Irvin David Yalom
9. A halálba nem megyünk, a halál jön hozzánk. Matt Haig
10. Bánta is ő az esőt, maradt volna, míg bőrig ázik, úgy érezte, nem számít semmi, mintha élete beleolvadna a közeli és szinte kívánatos megsemmisülésbe. Új, ismeretlen érzés volt ez a különös, szelíd közeledés a halál felé. David Herbert Richards Lawrence