A halálra önző módon nézünk, mint: "Az a srác meghalt. Ó, olyan szomorú!" Miért szomorú? Távol van ettől a sok rossz dologtól, ami itt a Földön van. Úgy értem, a legrosszabb esetben csak valami csöndes helyen van, semmi nincs. A legjobb esetben egy angyal, vagy egy lélek valahol. Mi annyira rossz abban?

Kapcsolódó idézetek

1. Szerintem az emberek nagy része azt hiszi, nincs rosszabb annál, mint ha valaki haldoklik. Pedig van: ha annak a halálát kell végignéznünk, akit nagyon szeretünk, azzal a tudattal, hogy nekünk tovább kell élnünk.
2. Istenem, hiszen a halál, az valami nagyon szomorú és nagyon sötét dolog. Időnként meglátogatja a családokat, és emlékeztet mindenkit arra, hogy az élet nem végtelen és ez nagyon, nagyon szomorú. Mert az embernek eszébe jut, hogy rendre mind temetések lesznek, ez is, az is meghal, a világ üresebb lesz, mind üresebb, míg végül az embert is eltemetik. Wass Albert
3. Ugye, gondolsz rám? Hiszen oly szomorú a halál, ha az emberrel nem gondolnak többé! Néha rossz voltam, nézzétek el. Tudom, ha a jó Isten akarná, boldogok lehetnénk, hisz oly kevés kell nekünk. Victor Hugo
4. A remény (...) a legkegyetlenebb dolog a világon. Még a halál is jobb nála. Amikor az ember meghal, a fájdalom véget ér. De a remény az egekbe emel, hogy aztán még magasabbról zuhanjunk a földre. A remény gyengéden cirógatja a szívet, majd hirtelen darabokra zúzza. Újra meg újra. Sosem hagyja abba. Ezt teszi az emberrel. Harlan Coben
5. A halottak azt akarják, hogy bátran elviseljük veszteségeinket, és csak éljünk úgy, mint azelőtt, igaz? Csak nehogy szomorúak legyünk! Mindenki ezt mondja, de a magam részéről sohasem tapasztaltam, hogy volna valami alapja ennek az, egyébként valóban vigasztaló elképzelésnek. És természetesen ezt is az élők találták ki, hogy megkönnyítsék a dolgukat. Mert látod, bármiről is legyen szó, az élők nem mindig értenek egyet, tehát nem látom be, hogy miért volna olyan egyöntetû a halottak véleménye. Ha egyáltalán van halál utáni élet, akkor azt hiszem, odaát is éppen annyi önző lélek van, mint itt a földön. Hiszen az lehetetlenség is volna, hogy azok, akik életükben tele voltak mindenféle érzéssel, egyetlen pillanat alatt levetkőzzenek magukról minden rosszat, és felöltsék az önzetlenségnek és a jóságnak a köntösét. Nevetnem kell. Képzelj el egy özvegy férfit, aki a temetés utáni reggelen azzal a felkiáltással ül le reggelizni, hogy "Mary nem akarná, hogy szomorkodjak", és azzal jó étvággyal felfal mindent, amit csak maga előtt lát. Honnan tudja, hogy Mary odaát mit gondol? Lehet, hogy sír, és fogait csikorgatja - az asztrálfogait, természetesen - látván, hogy a férjeura úgy él tovább, mintha ő soha nem is létezett volna. Hiszen a legtöbb nő szereti, ha a férje körülugrálja. Miért változna meg az ember jelleme a halála után? Agatha Christie
6. A világ cudar hely (...). Nem törődik velünk. Nem gyûlöl téged meg engem, de nem is szeret minket. Rettenetes dolgok történnek a világban, olyan dolgok, amelyeket senki se tud megmagyarázni. Jó emberek rossz, fájdalmas módon halnak meg, és magukra hagyják rokonaikat, akik szerették őket. (...) Gyászolod az apukádat. Amikor úgy érzed, sírnod kell azért, ami történt vele, akkor bújj be egy szekrénybe, vagy bújj a takaró alá, és sírj, amíg ki nem sírtad magadból. Egy jó kisfiú ezt teszi. De vigyázz, tovább is kell lépned! Stephen King
7. A lelkem mélyén jó akarok lenni, jó dolgokat akarok látni, jól akarok élni, de bármerre nézek, csak rossz dolgok vannak. Mintha a gonoszság egyre csak bugyogna föl a földből, és az ember nem tehetne mást, mint hogy kikerüli, nehogy a lábára fröccsenjen. Charles Martin
8. A halálban, legalábbis a hagyományos értelemben vett halálban nincs semmi rossz. Sőt. Személyes véleményem szerint az teszi oly értékessé az életet, hogy vége van.
9. A halálban az egyik legrosszabb, hogy mindenkit ugyanúgy elnémít, azokat, akiknek nincs mondanivalójuk és azokat is, akik szavaikkal ünnepet tudtak varázsolni a szívbe, mosolyt a sötétségbe, ugyanúgy elnémítja azokat, akiktől tulajdonképpen megkönnyebbülés megszabadulnunk, és azokat, akik nélkül nem tudunk élni mégis kénytelenek leszünk. Jón Kalman Stefánsson
10. Minden csak nyomorúság, bánat, szerencsétlenség és halál? Mindenki csal, hazudik, szenvedést és könnyeket hoz? Hol találhatunk valamelyes nyugalmat és örömet? Bizonyára egy másik létben. Amikor a lélek megszabadul a földi megpróbáltatásoktól. A lélek! Guy de Maupassant