A hallgatólagos megegyezés értelmében, amelyre a családok belső fegyelme épül, az anya csak akkor tarthatja meg a tekintélyét nagylánya előtt, ha példaképpen áll előtte, a bölcsesség és a tökéletesség megtestesítője gyanánt.

Kapcsolódó idézetek

1. Az anya (...) a megtestesülése az igazságnak, a jóságnak, a gyöngédségnek, a bölcsességnek. Az úrihölgy tökéletes példaképe. Margaret Mitchell
2. Egy anya észrevétlenül is tudja formálni a gyerekét. Néha csak azzal, hogy meghallgatja.
3. Az anyai ösztön a gyermeket magunk elé emeli, és szerintem ezzel nincs is semmi baj. Azzal már igen, ha személyiségünk teljesen feloldódik az anyaságban. Hiszem, hogy a gyerekünknek is jobb, ha nem mondunk le érte mindenről, ha nem hozunk érte a szükségesnél több áldozatot. Egy kiegyensúlyozott, helyét másban is megálló nő harmóniát sugároz, és jó példát mutat a gyerekének is. Jakupcsek Gabriella
4. Amíg az ember gyerek, addig köszönettel elfogadja, amit kap, és igyekszik érte hálás lenni (...). Aki gyerek, az hallgasson a szüleire, engedelmeskedjen nekik, mert nyilván nem fejlődött még ki az ítélőképessége, és nem tudja egyedül eldönteni, mi jó neki, és mi nem. Szabó Magda
5. Egy család boldogsága a szülők közötti összhangból fakad, ahogyan a hangszerek közti harmónia is gyönyörû szimfóniát teremt. Mariama Bá
6. A család akkor tölti be szerepét, akkor ad kiegyensúlyozott harmonikus személyiségeket a társadalomnak, ha maga is kiegyensúlyozott, szerető, védő közösség. Csányi Vilmos
7. Aki gyermeket akar nevelni, annak a mértékletesség és az önfegyelem magaslatán kell állnia.
8. Akkor mûködik jól egy család, ha egyértelmûek a szerepek, ha mindenkinek jut egy, és mindenki csak a magáét játssza. D. Tóth Kriszta
9. A szülőnek (...) a gyermekkel szemben csak egy nevelőeszköze van: a maga életének szemléltető példázata. Nagy Endre
10. Az anya-gyermek kapcsolat minden más emberi kapcsolatnak ősmintájává válik, ebben a kapcsolatban megtanuljuk, hogy mennyire lehet bízni a másik személyben, mennyire vagyunk szerethetőek és értékesek. Nagyon fontos, hogy az anya hogyan reagál gyermeke testi-lelki szükségleteire. Amennyiben az édesanya odafigyel a gyermeke jelzéseire, akkor a gyermek azt tanulja meg, hogy érdemes megszólítani a világot, mert az válaszol rá és sokkal nagyobb a valószínûsége annak, hogy a későbbiekben is kíváncsi, kérdező, a világ felé pozitívan viszonyuló felnőtté válik.