A hallgatózó kert alól a fa az ûrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres.

Kapcsolódó idézetek

1. A hallgatás válaszokat keres.
2. Aki nézelődik, visszavonul önmagába, saját belső zenéje veszi körül. Menedéket épít önmagának, néha pedig felemelkedik, hogy a távolból figyelhessen. Aharon Appelfeld
3. Örömtelenség, hó és csönd köröttem, határtalan. Olyan vagyok, mint téli fa az erdőn, madártalan. Kosztolányi Dezső
4. A csend hallható. Hallgatom a csendet. Murakami Haruki
5. A természet irtózik az ûrtől: az ember irtózik a csendtől. Pitigrilli
6. Köd öleli át az erdő kopasz fáit. Nélküled alszom.
7. Valami hiányzik, ami nincs. A csend.
8. Sötétítőn fák árnyéka lebeg és én el vagyok veszve. Simon Márton
9. Hullaszag jön a széllel, - a rét illata. Sárgasávosan néz rám a mező, minden olyan buta, olyan szomoru, mint egy temető. Boncza Berta
10. Egy fa kidől, messze hangzik, Nő az erdő, ki hallja? Berecz András