A hamutartóállvány olyan, mint egy szentély. Az irodaház szûk belső udvarának egyik hátsó sarkában áll, az óránként engedélyezett tízperces szünetekben ezt veszik körbe a telemarketingesek, mintha minden szünet egy istentisztelet lenne.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindegyiküknek van egy csendes belső szentélye. Azzal, hogy visszavonulnak belső szentélyükbe, a külvilágot is jobban érzékelik. Andrew Matthews
2. Az Úr bennem van, a szentélye vagyok. Ahogy a szentélyt is tisztán és rendben tartják, mindent megteszek, hogy tisztán és rendben tartsam a testem, elmém, légzésem. Szvámi Ráma
3. A nő teste olyan, mint egy szentély.
4. Az alkony olyan, mintha Isten épp lélegzetet venne, s egy pillanatra megállna az idő.
5. Ebben az országban egy szentség van, az adminisztráció.
6. Még hogy a szerénység a templomok erénye, amikor holmi megrokkant vénasszony azt képzeli magáról, hogy a Végtelen van a keze ügyében, imáival pedig a vakmerőség olyan szintjére emelkedik, amire még egyetlen zsarnok sem formált jogot? A világ minden kincsét odaadnám egyetlen pillanatért, amikor összekulcsolt kezeim titkaink és banalitásaink nagy Felelőséhez könyörögnének. És lám, ez a pillanat bármelyik hívő számára megszokott adottság - mintegy a szolgálat időbeosztása. Aki valóban szerény, csak ezt hajtogatja magában: "Lévén túl alázatos az imához, túl tehetetlen, semhogy átlépjem a templom küszöbét, beérem saját árnyékommal, és nem kívánom, hogy Isten kapituláljon imáim hallatán." Emil M. Cioran
7. Létezik benned a csendnek egy olyan tisztása, egy rejtett szentély, ahová bármikor visszatérhetsz, és ott az lehetsz, aki valójában vagy. Hermann Hesse
8. Nem mindegy, hol meditál az ember. Lehet egy beszakadt tetejû turistaházban is, de ott például a szúnyogcsípések vagy az ismeretlen éjjeli zajok miatt kialakuló félelem elvonja a figyelmet a lényegről. Luxuskörülmények között is lehet elmélkedni. Mert a luxus önmagában is gyógyít.
9. Az a dolgunk, hogy érezzük a friss levegőt. Lehet, hogy az úgynevezett főnökötöké az óra, ami a falról gúnyolódik veletek, de barátaim, az idő a tiétek.
10. Valahogy azt hisszük, hogy az írók mindig és mindenhol írnak. A vendéglőben a szalvétára, a vonaton a jegyre, az uszodában a bérlet hátuljára, a hivatal folyosóján várakozva a mandzsettára és így tovább. Cserna-Szabó András