A hamvaknak olvadt-hó színe van. Tél végi szín, kiút a döbbenetből. Törött lencsén a nap. Homályosan, szürkén segít, hogy fel ne fogjam egyből.

Kapcsolódó idézetek

1. Kint ólomszürke, felhős az ég, kevés a fény. Az évszakhoz képest enyhe az idő, olvad. És mindjobban kiütközik a világ piszka a hó alól. Oravecz Imre
2. A hó a színlelt tisztaság. Johann Wolfgang von Goethe
3. Ami a hóban rejtőzik, az az olvadáskor kiderül.
4. Mikor az élet tüze pislákolva kihamvad, a hamuban marad egy utolsó szikra. Azután az is elfut, kihuny, és jön a hideg... Az az utolsó szikra foglalja magában a megtett út minden tapasztalatát. Leonyid Leonov
5. Bizonyos téli hónapokban (...) az ég meg sem próbálkozik jó benyomást kelteni: reggel olyan színe van, mint a pocsolyába esett újságnak, az alkony pedig olyan ködöt hagy maga után, mintha valaki kísérteteket égetett volna. Fredrik Backman
6. Éjjel, amíg aludtam, történt valami: vége a nyárnak. Felébredek, hallgatom a szelet, nézem a sötétbarna lombot az ablak előtt, s nem érzek semmiféle őszi bánatot. Örülök, hogy vége a nyárnak. Örülök, hogy nem hozott semmit. Örülök, hogy nem tántorodtam meg a boldogtalanságba vetett hitemben. Örülök, hogy nincsenek többé illúzióim a megoldásról. Tessék, ősz, rajta! - gondolom. Rakd ki kellékeidet, ereszd le avas zsinórpadlásodról avítt színfalaidat, hullass lombot, nyögesd szeleidet, átkozz és temess! Üdvözöllek, tél és pusztulás hírnöke. Nem védekezem. Beleegyezem. Várlak. Márai Sándor
7. Sötéttel jelöltem mindent, Ami öl, ami sajog, ami fáj, Életem térképén elolvadt a hó, És koromfekete lett a táj. Ally Condie
8. - Egyes emberekből a hó nagyon sajátos érzéseket vált ki. Egyesek szeretik: tiszta és érintetlen, mint egy tiszta lap, vagy egy újrakezdés. Másoknak ijesztő: hideg, csendes és elszigetel. Te mire gondolsz, mikor a havat nézed? - Hogy nekem kell ellapátolnom.
9. A fiatal nő elment mellettem a hóesésben, és reám mosolygott. A mosolyt köszönettel fogadtam, elvittem magammal, s egy ideig vigyáztam reá, hogy el ne olvadjon. Havas mosoly volt és lassan olvadt. A végén mindössze valami kevés nedvesség maradt belőle a lélekben; apró tócsa, nem nagyobb, mint egy könnycsepp. Márai Sándor
10. A szerelem elhomályosítja az ember látását - de miután elmúlik, tisztábban lát, mint valaha. Olyan, mint az apály idején visszahúzódó víz, megmutat mindent, amit elhajítottak és a mélybe süllyesztettek: törött üvegeket, régi kesztyûket, rozsdás üdítősdobozokat, megrágott haldarabokat, csontokat. Margaret Eleanor Atwood