A harmónia, melyet a hárfád évek óta játszik, nem más, mint a te saját szívedben lakozó szeretet, együttérzés, tisztaság és szépség visszhangja; és ha vándorlásaid hosszú évei alatt szíved kapuját csak egyszer is kitártad volna a gonoszság, az irigység vagy az önzés előtt, a hárfád azonnal abbahagyta volna a játékot.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon halk a zizegő hang benned. Rezonancia, amit feléd küld a láthatatlan hárfa. Figyelj rá. Mindig neki van igaza. Szepes Mária
2. A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.
3. A tapasztalat, akár egy öreg zenész, A türelem hangszerén szép dalt játszik neked, Nem érted, de harmóniájában kedved leled, Miként az Úr akaratát e világon, de görcsöd enged Szomorú, zavaros dallamától, mit füledbe penget. Elizabeth Gaskell
4. A nagyszerû zene körülölel, játszani kezd a szíveden, megteremti azt a ritmust, amelyet elveszítettél. (...) Hatalmas béke ereszkedik rád, és hatalmas öröm van a szívedben. Osho
5. A világ hárfákkal van tele, és mindegyik különböző dallamot játszik. Ezek a dallamok mind összefonódnak, és egy kivételes dallam születik. Ezért olyan gyönyörû a világ.
6. Életed egyszerû és egyedülálló dallam, melyet te magad játszol az élet hangszerén. (...) Ha egyszer netán hamis hangot ütsz meg, gondolj arra, hogy egyetlen ember sincs, aki hibátlanul játszana.
7. Te döntesz, hogy telik veled az élet el, úgy hajlik, mint hangod, amikor énekel: tisztán és magasan szólhat, ha akarod, de ha szorongsz, ha félsz, elcsuklik a hangod. Néha tisztán cseng majd: boldog élet-ének, annyi jó lesz benne - hosszú-hosszú évek! Amikor meg rossz lesz, ne ijedj meg tőle: várj csak türelemmel, jobb lesz majd jövőre. Matt Haig
8. Egy nagyszerû hangszer ismérve egy jó hangszerrel szemben, hogy idővel még jobb lesz. A hosszú évekig tartó játék megnyitja a hangok mélységét, amit a fa az évgyûrûiben, görcseiben, mintázatában rejteget.
9. Ha dühbe gurulsz, magadhoz vonzod az indulatokat. Ha nyugalom árad belőled, megnyugszik a környezeted. (...) És az már rajtad múlik, hogyan tudod magadat behangolni. Mert ha a nyugalmat csak erőlteted magadra, semmit sem ér. A rezgés számít. A húrok feszültségén múlik a szép muzsika. Túl laza vagy túlfeszült húrokon nem lehet szépen zenélni. Müller Péter
10. Ó, zene! Eszedbe jut egy dallam, hangtalanul eldúdolod magadban, hogy áthassa bensődet, hogy hatalmába kerítse minden erődet és mozdulatodat - és azokra a pillanatokra, amíg benned él, kioltson minden esetlegest, rosszat, durvát és szomorút a lelkedben, felcsendüljön benne a világ, és a nehezet könnyûvé, a dermedtet szárnyalóvá varázsolja! Hermann Hesse