A hársfa mind virágzik, a csíz mind énekel, a lomb sugárban ázik, csak szíved alszik el.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ágon hó pihen, csillog a fénye. Házakból szólni kezd halkan egy ének. Béke és csend honol, lelkedben érzed. Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
2. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
3. Immár minden bércet Csend ül, Halk lomb, alig érzed, Lendül: Sohajt az éj. Már búvik a berki madárka, Te is nemsokára Nyugszol, ne félj. Johann Wolfgang von Goethe
4. Fázol? várj, betakarlak az éggel, hajadra épül a hímzett csillagok csokra és holdat lehellek a szemed fölé. Radnóti Miklós
5. Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van. Wass Albert
6. Gyülemlik a holló, varjú kavarogva. A cinege fázik a tüskebokorba`. A kerti haraszton zokogja a szél: Elhervad a rózsa, lehull a levél. Vajda János
7. A szerelem, a tavasz, minden szép dallam, a hegy, a hold, a tenger legalább egyetlenegyszer az emberi szívhez szól - ha a szív hagyja szóhoz jutni. Friedrich Nietzsche
8. Hideg csillagok égnek tar fák ága közt. Merengsz még? Aludj, egyedül alszom én is. Huzódzkodj össze s rám ne haragudj. József Attila
9. Amikor sírsz, füzek panaszát isszák a habok, s a fák gyökerei sós vizet nyelnek. Elekes Ferenc
10. Ha a hangod hallom, a szívem kinyílik, mint virág a reggeli napsütésben.