Amikor sírsz, füzek panaszát isszák a habok, s a fák gyökerei sós vizet nyelnek.

Kapcsolódó idézetek

1. A fenyők mindenütt egyformán búgnak. Csak a bükkök mások. Az egyik így, a másik úgy. Ahányféle fa, annyiféle hangja van. A nyírfák, azok úgy sírnak. Éppen, mintha sírnának. Wass Albert
2. Halott virágok illatát nyögik a fák, És megrázkódik a táj. Valami véget ért, valami fáj. Ákos
3. Nevess tavasszal, ha az élet indul, sírj, mint a szél, mint partokon a hab, igyál a mézből és igyál a kínbul, és mondd: ez mind egy álom árnya csak.
4. Imádkozz, sírj! A szó észt szül, a dal fényt. Victor Hugo
5. Ha meghalok, addig sírj mindennap a sírom felett, míg a földből előbújik egy csíra, akkor öntözd a könnyeiddel, hogy addig nőjön, míg gyönyörû fává terebélyesedik, és gyökerei átölelik a testemet. John Green
6. Hiányzol, mint levél a fának, Dideregnek a csupasz ágak. Hiányzol, mint a víz a halnak, Egy kis idő, és belehalnak.
7. Amikor az ember sírni kezd, a nevek szavakra, a szavak szótagokra, a szótagok betûkre bomlanak, és a világ abban a pillanatban összeomlik, abban a pillanatban véget ér, a lét és a nemlét egyetlen porfelhőben összekeveredik egymással. Elif Safak
8. Nézd, én gyûlölöm, ki engem sírni lát, Én eltemetném mélyen, amit érzek. Nézd, én úgy szeretnék élni, mint a fák. Õk úgy maradnak állva, Ahogy éltek, s éltem. Révész Sándor
9. Ürül a lélek a síráskor ürül a bánattól ürül a magánytól ürül a gyásztól ürül az elfojtástól ezért hát sírjatok sírjatok születéskor sírjatok halálkor sírjatok mindig ha szerelmet láttok. Tisza Kata
10. Nálad a víz, nálam a szél. Elpusztulhat minden, ha mindez összeér, Mégis vízért sír a szél. Eleven Hold