Az ágon hó pihen, csillog a fénye. Házakból szólni kezd halkan egy ének. Béke és csend honol, lelkedben érzed. Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!

Kapcsolódó idézetek

1. Lágy, szelíd szél. Pihenni betér. A gyertyaláng az árnyékoktól fél. Egy cseppnyi fény. S az éj zenél. A két szemedben ég a szenvedély. Tolvai Renáta
2. Hófehér csend volna jó, szép, lélekbe olvadó. Hótiszta szó, hótiszta lét, értékelni, ami tiéd, hálát adni az új napért, családodért és magadért. Mentovics Éva
3. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
4. Hópihe szállong égből ágra, angyalok éberen őrzik a lépted. Karácsony tárja lelked tágra, messze világlik a szívbeli fényed. Ara Rauch
5. Csillagszórók szikráznak, bárányfelhőkről szőke angyalkák integetnek, aranycsengettyûk csilingelnek, zöld fenyőágak, ezüstcsillámok között hull a pelyhes fehér hó. Szép, szép, de egy idő után már sok. Túl hangos, túl fényes, megelégeli az ember. Az advent, a várakozás ideje, nyugodalmas, békességes. Egy koszorú, négy gyertyával. Ünnepi, csöndben van, és megható. Janikovszky Éva
6. Még reggel, amikor szólni kezd a csend: madárdal hangzik, és tûnnek az árnyak, átjár a drága, vigasztaló tudat, hogy egyedül is - ott vagyok Tenálad! Harriet Beecher Stowe
7. Mikor alszik a táj, csendes az éj, Nem száll a levél, nem zúg a szél. Keserédes csók íze még ajkamon izzik, És hangod még bennem él. Children of Distance
8. Szél szava száguld csörgő fák közt, ünnepi ének csendül halkan. Hópihe-csillag száll le keringve, tenyereden olvad, s cseppként csillan. Ara Rauch
9. E szent napon csendet szitál az ég le, Nem ordít az ordas, nem csörtet a vadkan, Erdőn, havon, a jajj, amit sír az égre. Bárányszívünk megül édes hangulatban. Padomnál mosolyogva éjbe rebben A téli rém. Merőn utána nézek. Hárfa sem zeng ma szebben, szelídebben, Mint a szél, amit az égre hangolt A karácsonyi szent igézet.
10. A síkság boldog fénye villog, a fû virít, a lomb susog. - Ember! ne félj! tudja a titkot a természet és mosolyog. Victor Hugo