A hívők azt mondják, hogy tudják az igazságot - a legnagyobb igazságot, mindent az Univerzum természetéről, minden létező dolog forrásáról - egyszerûen csak abból, hogy ültek és a szívükre hallgattak... és közben arrogánsnak tartják az ateistákat. De ez a hozzáállás nem csak az ateistákkal szemben arrogáns. Arrogáns azokkal az emberekkel szemben is, akik ugyanolyan csendben ülnek, ugyanolyan őszintén hallgatnak a saját szívükre, és teljesen ellenkező következtetésekre jutnak Istenről, a lélekről és az Univerzumról.

Kapcsolódó idézetek

1. A hívők szerint ez az elképzelhetetlenül hatalmas Univerzum kifejezetten az emberi faj számára lett létrehozva, míg az ateisták ezzel szemben azt mondják, hogy az emberiség egy mikroszkopikus kis pont egy mikroszkopikus kis ponton, egy végtelenül apró szempillantás a hatalmas térben és időben... és közben (...) a hívők vádolják arroganciával a hitetleneket. Greta Christina
2. A tudományt sokan arrogánsnak tartják, mert képes semmivé foszlatni dédelgetett illúziókat, és gyakran ellentmondani látszik a józan paraszti észnek. Úgy ingatja meg egy-egy szilárdnak vélt elképzelésünket, ahogy egy földrengés a biztos talajba vetett hitünket. Ennek ellenére azt állítom, hogy a tudomány maga az alázat. A tudósok nem kizsigerelni akarják a természetet, hanem tisztelettudóan kikérdezik és komolyan elgondolkoznak a feleletein. Carl Sagan
3. Az igazság a tapasztalaton alapul, és sohasem szorul védelemre. Puszta tény. Ezért a "hívők" hangoztatják a leghangosabban és legharciasabban a nézeteiket. Az igazság őszinte keresője ezért jobban jár, ha óvakodik a hívők, az erőszakos hittérítők és a vakbuzgók befolyásától, bármi legyen is a meggyőződésük.
4. Még a legmegátalkodottabb ateistákban is gyakran megvan a természet tisztelete, szinte vallásos áhítathoz hasonló elragadtatást éreznek mélységei, szépsége és kifinomultsága láttán. A tudósok e tekintetben valójában igen érzelmesek. Tévhit, hogy hideg, kérges szívû, lelketlen alakok. Paul Davies
5. Egy ateista úgy érvel, hogy a világ teljes mértékben, minden részleteiben racionális és logikus: mindennek megvan az okozati és magyarázati láncolata... De ha megkérdezzük azt, hogy miért volt az Õsrobbanás, vagy miért vannak a törvények, akkor azt a választ kapjuk, hogy, nos, ennek nincs oka. Más szóval a fizika törvényei ok nélkül léteznek. Miután azzal érvelt, hogy a világ minden pontjában racionális, az ateista azt állítja, hogy végül is abszurditásra épül. Paul Davies
6. Annyiféle az igazság, mint házon az ablak, ugyanis emberek ülnek mögöttük, akik állítják, hogy láttak vagy hallottak vagy megérezték vagy mindig is tudtak valamit. De ami az egyik szemében bizonyosság, az a másikéban a legnagyobb marhaság, amit a Jóisten a világ teremtésétől kezdve csak látott, és fordítva. Robert Seethaler
7. Legyünk ateisták vagy akár bigottan vallásosak, az emberi kapcsolatokat megmételyezik a dogmatikus elvek, a készen kapott és belénk táplált hiedelmek. Ezek ellen minden gondolkodó, épeszû ember joggal lázad, joggal érzi sarokba szorításnak. Hadd dönthesse el ki-ki maga, hogy mit fogad el és mit nem, mit érez igaznak és mit nem. Sergio Castellitto
8. Olyasmi, hogy abszolút igazság, nem létezik (...). Egyetlen kérdésre sincs örök érvényû válasz. Mi eleve elutasítunk mindenfajta dogmát. Egy dogmát követni egyenlő a teljes tudatlansággal. Hisz a dogmák nem tûrik a tényeket és az érveket. Az egyház maga határozza meg, mi igaz és mi hamis, és számûz a gondolatokból minden olyan tényt, amely ellentmondana ennek. A téziseik oly ostobák, hogy lehetetlen értelmes beszélgetést folytatni róluk.
9. A legkülönféleképp gondolkodó emberek is ugyanabban a világban élnek: nincs külön valóság a hívők és külön egy másik a hitetlenek számára. És bármennyire tartózkodjék is a tudomány attól, hogy az emberek egyéni hiedelmeibe beleszóljon, azt semmi­képpen sem ismerheti el igazságnak, ami pusztán egyes emberek vagy embercsoportok érzelmeivel vagy hagyományaival bizonyítható, nem pedig a természet és társadalom törvényeivel.
10. Ha vallási kérdésekről van szó, az emberek elképzelhetetlen mértékben nem őszinték és mindenféle intellektuális neveletlenséget követnek el. Filozófusok addig tágítják a szavak értelmét, amíg az eredeti értelemből már alig marad valami; egy bizonyos absztrakciót, amelyet maguknak alkottak, "istennek" neveznek és ezáltal deistákká, istenhívőkké válnak és az egész világ előtt dicsekedhetnek azzal, hogy egy magasabb rendû, tiszta istenfogalomhoz jutottak el, jóllehet ez az isten már csak egy elmosódott árnyék, amelynek semmi köze sincsen a vallásos tanok hatalmas egyéniségéhez. Sigmund Freud