Ugrás a tartalomra
A Holdról nézve a Föld olyan apró és olyan törékeny, és olyan drága kicsi pont abban az Univerzumban, hogy a hüvelykujjaddal eltakarhatod. Aztán rájössz, hogy azon a ponton, azon a kicsi kékes és fehéres dolgon, ott van minden, ami valamit is jelent számodra: a történelem, a zene, a költészet, a mûvészet, a halál, a születés, a szerelem, a könnyek, az öröm, a játékok, minden. Mindez pontosan itt van ezen a kicsiny kis ponton, melyet letakarhatsz a hüvelykujjaddal. Aztán ráébredsz ebből a szemszögből, hogy örökre megváltoztál, hogy van itt valami új, hogy a kapcsolat már nem az, ami volt.
Kapcsolódó idézetek
-
Amikor az ember a Földet csak egy kék pontnak látja a végtelen világegyetemben, elgondolkodik a teremtés rejtelmein. Ilyenkor érzem, hogy mindnyájan egy világméretû rendszer része vagyunk, ahol minden egyformán fontos, minden összefügg, és mindennek értelme van!
Bill Watterson
-
A zajos világban könnyedén megfeledkezhetünk azokról a kis dolgokról, amelyek a földi életet olyan különlegessé teszik. Pedig apró csodák történnek minden pillanatban, és ha hajlandó vagy észrevenni őket, boldogabb leszel.
-
Reggel ébredsz, fölkelsz, kinézel az ablakon. Minden a helyén van: fák, bokrok, virágok, ragyog a kert, mindent fénnyel áraszt el a nap, mely, mi sem természetesebb, ma is világot ad, pirkadattal ad jelt a kakasoknak, hajnali fénnyel töri át a rétek fölött libegő párát, és derûssé teszi az ébredező halandókat. Derûs leszel te is, fölragyog a szemed, beleborzongsz a gyönyörûségbe. Este kószálsz egyet, beleballagsz a végtelenbe, és elmerülsz a csillagok sziklatengerében. Kísérőnkre, a holdra veted a szemed, és talán ekkor, ebben a hátborzongató, szívbemarkoló látványban gyönyörködve egyetlen pillanatig a csoda és a mindenség részévé válsz. De vajon átéled-e, képes vagy-e átélni a pillanatot? A pillanatot, melyben eljut a tudatodig: létezem. Benne vagyok a pillanatban. Bennem jött létre a pillanat. Megfogott, megkaparintott, eggyé lettünk. Elementáris erővel hat rám. Elvarázsol. Bûvöletben tart. Észreveszem, hogy létezem. Hogy részese vagyok e földi csodának. Itt lehetek a mesebeli, szó szerint egyszeri földön, és emberként élhetem meg ezt a rendkívüli pillanatot, élő, gondolkodó, szépre és jóra érzékeny emberként lehetek részese ennek a pillanatnak. Átfut az agyamon: halandó vagyok. Mindezt látom, láthatom, amíg létezem, aztán mintha elvágták volna. Halandó vagyok, véges az élmény, gyufalángnyi, sercenésnyi, szikravillanásnyi a pillanat.
Nagy Bandó András
-
Az ember mindenhová elér, mindent kikutat. Ott akar lenni mindenhol. Hegyen, tengeren, lakatlan szigeten, az ûrben a csillagok között. Most már felszállnak a Holdra. De azért, ha kinn ülsz a küszöbön, a sötétedő ég alatt, mégiscsak azt érzed, hogy kicsiny vagy, parányi, semmiség.
-
A Hold hûséges társ. Sosem hagy el. Mindig ott van, állhatatosan néz, ismer minket világos és sötét pillanatainkban is; örökké változik, ahogy mi is. Mindennap más változatában jelenik meg. Néha gyenge, néha sápadt, néha erős és nagyon fényes. A Hold megérti, mit jelent embernek lenni. Bizonytalanság. Egyedüllét. A tökéletlenség krátereivel tarkítottság.
-
Néha kinézek az ablakon, és hosszan szemlélem a csillagokat. Ilyenkor egy idő múlva azt gondolom, hogy a dolgoknak talán nem is az az igazi értelmük, amit mi tulajdonítunk nekik. Engem nem érdekel, milyen távolságra van tőlem a Nap meg a Hold. Nekem az teljesen mindegy. Beérem annyival, hogy láthatom és szerethetem őket. És ilyenkor az a különös érzés fog el, hogy nevetni van kedvem, amikor mások sírnak, és sírni mikor nevetnek!
-
Nézted-e már a csillagok millióját? Láttál-e már túl szépségük csodáján?
Nézted-e már a Holdat? Láttál-e már túl ezüstös ragyogásán?
Érezted-e már, hogy e sok millió fénylő testvér hogy szereti egymást?
Hallottad-e már a Hold sóvárgását szeretője, a Nap után? Kiről csók helyett fényt lopott?
Érezted-e már, hogy mindened oly kicsi, s minden oly nagy?
Érezted-e már, hogy ők oly sokan együtt, s te oly rengetegen egyedül vagy?
-
Ha valaki ott járt, ahol én, és látta a csodálatos kék gömböt, a Földünket, akkor neki csak egy célja marad: elmondani az embereknek, hogy milyen lenyûgöző a teremtett világ, melyet Isten ránk bízott, és azt, hogy ezt a felelősséget csak akkor értjük meg igazán, ha elfogadjuk őt életünk Urának. Sokkal fontosabb az ember Holdra lépésénél az a tény, hogy Isten a lábát a Földre tette.
James Benson Irwin
-
Az, amit világnak nevezünk, úgy tûnik, hogy a végtelenségig nyúlik, de valójában hihetetlenül szûk. Egy rész, mit magadból megláthatsz. Egy rész, melyet a kezeddel elérhetsz. Egy rész, melyet érezhetsz. A világ nem valami, amiben minden el van tervezve. A világ valami, amit te alakítasz. (...) A te saját világod.
-
Mindig lesznek pillanatok az életedben, amikor úgy érzed, hogy a világ úgy áll előtted, akár egy kibontásra váró ajándék. Mégsem olyan már semmi, mint régen. Úgy szemléled a világot, mint egy festményt, amelyet keretbe foglal az idő, a tapasztalat, és már mást jelent, mint azelőtt.
Riikka Pulkkinen