Ugrás a tartalomra
A jégcsap egyre nyúlik,
a csöppje már nehéz,
egy-egy kis tócsa pattan
s szelíden égrenéz.
Kapcsolódó idézetek
-
Álldogál egy vidám legény,
jégcsap lóg az orra hegyén.
Hó a keze, hó a lába,
deres minden porcikája.
Mentovics Éva
-
Kiszakadt egy felhő,
hullik már a hó.
Jégcsap tûvel varrja
a jó Télapó.
Akárhogy is varrja,
csak nagyobb lesz rajta
az a szakadás,
meg is unja egykettőre
a foltozgatást.
Juhász Magda
-
Az eső egyetlen cseppel kezdődik.
Manal Al-Sharif
-
Lassan jő az öregség. Az ember csak észreveszi, hogy nőnek a hegyek, egyre magosabbak lesznek, egyre hosszabb rajtuk az út, fölfele.
Wass Albert
-
Az ember egyre érzékenyebbé válik a korral, egyre több mindent visel nehezen, mint valami kismadár.
Jón Kalman Stefánsson
-
Esik a hó -
a természet ismétli
önmagát.
-
Vannak, akik érzik az esőt. Mások csak megáznak.
-
Az idő bitangul felnagyítja az aggodalmakat.
-
Fülelve
lesem, ahogy az ablakon
pattog a zápor, csepp a cseppre.
S te rám mosolyogsz biztatón.
-
Minél magasabbra kapaszkodik a törpe, annál világosabban látszik, hogy ő bizony csak egy törpe.
Gabriel Laub