A kéz, amely már egyszer megégett, nem szívesen tér vissza a vashoz, hiába súgja minden érzéked, kivéve az emlékezetet, hogy rég kihûlt az a vas.

Kapcsolódó idézetek

1. A múltnál nincsen kényesebb dolog; mint tüzes vashoz, nyúlj félve hozzá: másképp tudomásodra hozná, mily forró saját korod. Johann Wolfgang von Goethe
2. Ha gyûlölsz valakit, akit korábban szerettél, és úgy gondolod, hogy valami nagy szemétséget követett el - valószínûleg így is volt. Nem fogod újra szeretni. Nem fog bocsánatot kérni, és visszajönni hozzád. Könnyen lehet, hogy soha többet nem is gondol rád, annyira leköti az, hogy valaki másra gondoljon.
3. Emlékszel? Fázott a kezed. Õszt emlegettünk s féltünk tőle. (...) Leheletemmel ujjaid szívesen melengetném: hol vagy? Szederágat horzsol a fény. Ma nem találkozunk. Sem holnap. Egyed Emese
4. Harminc után az ember lánya (főleg, ha égette már párszor a `lángja`) nem siet, nem kapkod már szeretni - elúszott hajó után nem fog eredni.
5. A szenvedélyes szerető éles emlékező, a kihûlt nem akar, nem tud emlékezni.
6. Egyszer csak felbukkan valaki, és olyasmit mûvel veled, amit korábban már sokszor elszenvedtél. És bár nem érzel semmit az illető iránt, ugyanazt a reakciót indítja be benned, mint a régi élmények. Oravecz Nóra
7. Ha az emberből a munkája nem vált ki érzelmeket, akkor már baj van, az a kiégés egyik jele.
8. Egy égő házban előjön az emberből a hatodik érzék. Nem látsz semmit a füst miatt. Nem is hallasz semmit a tûz harsogó robajától. Nem érhetsz hozzá semmihez, mert akkor véged. Jodi Lynn Picoult
9. Nézed a szanaszét szóródott köveket: nem tarthattak ki sokáig. Elég volt egy szellő, amely visszaküldte a köveket elemi különbözőségükbe. Hallgatod a leomlás utolsó visszhangjait. Hallod, amit mondanak: valaki távozott belőled, aki soha nem is lépett be oda. Lassan-lassan kihûlt e romok szenvedélye, utolsó képességüket is elveszítik, hogy sajnálatot ébresszenek. Eltávolodsz, mert érzed a veszteségeid elhanyagolható nagyságát felmérő fény kifejezhetetlenségét.
10. Ne gyújts tüzet, nem kell, hogy újra lássam Homályba veszett vonásaidat, Maradt-e még utánam bármi hátra. Láng, szenvedély helyén kihûlt salak. Sötét van. Többé ne is lássalak. Ferencz Győző