A kicsiny fûszál alig érzi a dühöngő vihar erejét - de őt lepi el legelőször az ár, s őróla múlik el legutoljára.

Kapcsolódó idézetek

1. Hajszálvékony pókfonál a sors, elég egy váratlan szellő, hogy elszakítsa.
2. Nem tudhat a szél különbséget tenni emberi lények vagy apró virágok között, s ezt be is bizonyítja, amikor viharrá vadul. Sjón
3. Nem kell ahhoz nagy vihar, hogy egy öreg fát kicsavarjon a földből. Már egy enyhe szellő (...) végzetes lehet. Minden napot úgy kellene megélnünk, hogy az lehet az utolsó, de nem: értékes utolsó óráinkat feszt fanyalgással és károgással pazaroljuk el.
4. Dörög az ég, a szívem gyorsan ver. A vihar súlyos kézzel úgy visz mindent el, Ahogy az apró porszemet kósza nyári szél. Üres világod - látod, éppen ennyit ér! Vastag Csaba
5. Csak egy pókhálószál tart életben. Elég egy semmiség, egy enyhe fuvallat, a dolgok arasznyi elmozdulása, és az, amiért az ember imént még az életét áldozta volna, egyszerre csak tartalmatlan butaságnak mutatkozik. Milan Kundera
6. A hûség veszélyes kötelék. Könnyen elmossák a viharok. Az önző érdek kiáll minden időjárást. Joe Abercrombie
7. Az eső lehull, nem tép a szél, valami elmúlt, valami újra él. Fáj még, de ha a vihar csendesül, az árnyék talán elkerül. Tóth Gabriella
8. Ifju virág volt, mit se tudott a lét viharáról, S máris törve pihen, s törve sir érte szivünk. Tóth Árpád
9. Néha a láthatáron feketéllik egy rettenetes vihar, mégsem tör ki, hanem fokozatosan továbbmegy, és feledésbe merül. Rose Tremain
10. A hantot a fû, a fájdalmat meg az idő növi be. A szél elsimítja az eltávozottak nyomát, az idő meg elsimítja a szívfacsaró fájdalmat és azok emlékét, akiket nem győztek és nem is győznek hazavárni szeretteik - mert rövid az emberi élet és úgy rendelte a sors mindnyájunknak, hogy ne sok füvet tapossunk le ezen a világon. Mihail Solohov