A kilencvenes évek volt az utolsó boldog évtizedünk, amikor önfeledten tudtunk örülni egy olyan karácsonyi vígjátéknak, aminek a "középosztálybeli" gyerekhőse egy akkora házban él, mint a martonvásári Brunszvik-kastély.

Kapcsolódó idézetek

1. A karácsony a saját gyermekkorunkba röpít vissza. Bernard Minier
2. Nagyon megnézném, hogy milyen volt a kilencvenes évek. Kíváncsi vagyok arra az érzésre, amikor van potenciális boldog jövőkép. Mert ennek a totális hiányában élünk.
3. Szociális hipochondriát tapasztalok: bebeszéljük magunknak, hogy rosszul élünk, holott a mostani átlag karácsonyi vacsora és a húsz évvel ezelőtti között hihetetlen különbség van. Nem az a baj, hogy a mostani gazdagabb, hanem hogy nem társul hozzá elégedettség, hála. Böjte Csaba
4. A világ, amelyben ma élünk, a végletes ellentéteké. Szegény, gazdag, beteg, egészséges, boldogtalan, boldog, hívő, hitetlen áll szemben egymással. Nemegyszer úgy látszik, hogy a gyávák és a bátrak is méregetik egymást. Szerencsések és szerencsétlenek. Öregek, fiatalok. Ha tömegbe verődnek, félelmet keltenek egymásban. A tömegből kiválni igyekvő magára marad, didereg. Ezt az életérzést kellene megváltani, változtatni évente legalább az ünnepeken, mindenekelőtt karácsonykor.
5. Kitől kívánjak magának boldogságot? Van e más Isten, mint a nyomorúlt s mégis felséges "Én"? (...) Közeleg a karácsony, visszavarázsolta a rég romdadûlt Naiv-országot: mondjúk, hogy van! Van Hatalom és Gondviselés. Õrködjön maga felett, drágám, ez a hatalom. Ady Endre
6. Mikor felidézzük a régi karácsonyokat, rájövünk, hogy kis apróságok – nem a nagy csodák – adják a legbensőségesebb boldogságot. Bob Hope
7. Gyerekként a karácsonyi időszak maga a csoda, csúcspontja pedig az ajándékbontogatás a fa alatt. Aztán az ember felnő, és egy kis szürke réteg rakódik az ünnepekre.
8. De jó volna, ha tudnánk megint játszani a karácsonyfa alatt és körül, gyerekeinkkel és egymással, mert a játék arra tanítana, hogy ne vegyük olyan komolyan azt, amit nap mint nap öngyötrően komolyan veszünk. Karriert, pénzt, a külvilág ítéletét. Vekerdy Tamás
9. Gyermekkorban... akkor boldog az ember. Azt hiszi, elvarázsolt helyen él. Aztán felnövünk, és megszakad a szívünk.
10. A magyar rendszerváltás egy monumentális házibulira hasonlított. Az ország vidám volt. Mindaddig sértődötten zsörtölődő, panaszkodó országnak tartottam, de a nyolcvanas évek végén Magyarország boldogan, kecsesen és bájosan vonult be a kapitalizmusba, úgy menetelt, mintha az ígéret földjére masírozott volna. Végel László