Ugrás a tartalomra
A kinyilatkoztatás eszméjét nem könnyû elgondolni. Hogy Istennek fel kell fednie magát az emberiség előtt, ez egyesek számára hihetetlennek tûnhet. Kinyilatkoztatás nélkül, isteni tanítás és útmutatás nélkül az ember szélfútta falevél, sötétben tapogatózó vak. Hogyan találhatnánk el Istenhez az ő útbaigazítása nélkül? (...) Nincs létra, melyen az emberi elme Isten elméjének a végtelenségéhez felemelkedhet. Nincs híd, amely a végtelenbe átívelne. Nincs mód számunkra közel férkőzni hozzá. Lényét fürkésznünk - reménytelen. Következésképp, ha Õ maga fel nem tárná előttünk, magunktól sohasem fejthetnénk meg gondolatait.
Kapcsolódó idézetek
-
Nem reménykedhetünk abban, hogy megértjük a világot - mi csak csodálhatjuk döbbenten azt, amit Isten teremtett. Az igaz tudás csak a kinyilatkoztatással szerezhető meg.
Ken Follett
-
Az emberek saját maguk képtelenek lettek volna megteremteni a maguk számára a maguk világát. Szükségük volt az isteni segítségre és védelemre. Könyörögni kellett a jóakaratú szellemekhez és erőkhöz, vagy kényszeríteni kellett őket arra, hogy védjenek meg minket. "Ablakot" kellett nyitni Istennek, hogy leszállhasson az égből, és felkereshesse ezt a szentelt helyet, hogy beköltözzék a fizikai világnak erre a pontjára, amely az ő jelenléte által szentelt hellyé vált. Az isteni lét és az igazi, hiteles emberi lét szentélyévé.
Hankiss Elemér
-
Amikor Isten megismeréséhez jutunk el, a kezdeményezés az ő oldalán van. Ha nem mutatja meg magát, semmi sem tesz képessé bennünket arra, hogy megtaláljuk. S valóban, egyeseknek sokkal többet mutat meg önmagából, mint másoknak - nem azért, mert vannak kedvencei, hanem mert olyan embernek nem tudja megmutatni magát, akinek egész lelke és jelleme nincs a megfelelő állapotban. Mint ahogy a napsugarak sem tükröződnek, noha nincsenek kedvenceik, poros tükörben olyan ragyogóan, mint a tiszta tükörben.
Clive Staples Lewis
-
Ha ebben a világban nem nyilvánulna meg az isteni akarat, akkor ez azt jelentené, hogy mi, emberek önmagunkra vagyunk hagyatva, és a létezésünk minden értelem nélkül való, és nincs semmi ok, hogy folytassuk azt... ez azt jelentené, hogy teljesen egyedül vagyunk, és nincs, aki gondoskodjon rólunk. Ez azt jelentené, hogy káoszba süllyedünk, és szemernyi remény sincs a fényre az alagút végén... egy ilyen világban rettenetes élni. Egy ilyen világban lehetetlen élni.
Dmitry Glukhovsky
-
A láthatatlanságnak is megvan a maga nehezen felfedezhető, de sokszor roppant előnye. Például nem kell elmagyarázni a lehetetlent: ha úgy látja mindenki, hogy nem csinálok semmit, én mégis miért gondolom ezt a semmit nagyon is soknak. Ha szem előtt vagy, lehetetlen bámulni az eget anélkül, hogy ne vonj le belőle konklúziót, ne tedd fel a kérdést, hogy kékebb-e a tegnapinál, egyszerûen képtelenség önmagában látnod, nézned, élned. Önmagadat is mindenképp valamiféle eszmény részeként kell szemlélned; apád, anyád, nagyanyád, a szomszéd vagy a szomszéd lányának szemszögéből, és nem lehetsz csak úgy, önmagadban, ahogyan az ég, vagy az égen a felhők, felhők között a nap, a nap alatt a tó, a tavon egy csónak, a csónakban az esővíz, esővízen némi jég, némi jégben a fagyott juharlevél, levélben az ér, érben a szín, színben az érzés, érzésben a tudás, a tudásban minden, mindenben a semmi, a semmiben pedig te.
-
A megvilágosodásnak léteznek ösvényei, de ezek eléréséhez szükséges, hogy az ember megszabaduljon minden olyan előítélettől, amelyre az érzékszervei tanították; függesszen fel minden olyan meggyőződést, amely a létezésünket könnyen értelmezhető aktákká alakítja.
Susan Barker
-
Isten nem egy láthatatlan égi hatalom, hanem legbenső valóságunk. Felismerése nem betûkön és tanításokon, hanem a legmélyebb önismeretünkön múlik. Nincs olyan ember, aki Istenről a maga mélyen eltemetett "ösztöneivel", félelmével, boldogtalanságával, hiányérzetével ne sejtene valamit.
Müller Péter
-
Isten felfedezése. Úgy érzem, hamarabb eljutok hozzá a benne való kételkedés révén, mint a benne való vak hit útján.
Karinthy Frigyes
-
Isten, ha létezik, kívül marad a mi fogalmaink körén. És az a kellemetlen, őrjítő félelem, amikor az ember egy szép napon rájön, hogy teljesen egyedül van - mindenki önmagának, mindenki a saját poklában, mindenki a saját bőrében. Ennél közelebb nem kerülhetünk istenhez, amennyire én meg tudom ítélni. Isten az üres világegyetem miatt érzett metafizikai rettenetünkben mutatkozik meg. A tudatban, hogy nem fogjuk elérni embertársunkat. Az ember abszurd magányában.
Agneta Pleijel
-
Csakis a hitben lehet megtalálni az élet értelmét és lehetőségét. És rájöttem, hogy a hit a leglényegesebb jelentésében nemcsak a "láthatatlan dolgok feltárása" stb., nem kinyilatkoztatás (ez csupán a hit egyik ismertetőjelének leírása), nemcsak az ember viszonya az Istenhez (előbb a hitet kell meghatározni, azután az Istent, nem pedig az Istenen keresztül meghatározni a hitet), nemcsak belenyugvás abba, amit mondtak az embernek - ahogy a legtöbbször a hitet értelmezik -, a hit az emberi élet értelmének olyan ismerete, amelynek következtében az ember nem semmisíti meg magát, hanem él. A hit az életerő. Ha az ember él, akkor valamiben okvetlenül hisz. Ha nem hinné, hogy valamiért kell élnie, akkor nem élne. Ha nem látja, és nem érti a végesnek árnyszerûségét, akkor ebben a végesben hisz, ha viszont érti a végesnek tovatûnő jellegét, akkor a végtelenben kell hinnie. Hit nélkül nem lehet élni.
Lev Tolsztoj