A kis virágra nap lövell Égről, élesztő fényivel, És úgy derül, és úgy virúl: Ha rá az ég harmatja hull.

Kapcsolódó idézetek

1. Van olyan virág, kisasszonyom, amelyik hervadtnak látszik, de harmat száll reá és reggeli napfény, s akkor a virág ismét megéled. Gárdonyi Géza
2. Áldás a hajnal hulló harmata, Melyet a szomjazó virágnak ad, A gyenge fûszál mégis meghajol A ragyogó, a gazdag kincs alatt. Tompa Mihály
3. Sziromról gördül egy harmatcsepp - lám, így hullajt könnyet egy virág.
4. Rózsa, rózsa, szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál! Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál!
5. Kisüt a Nap, fogy a hó, eltûnik a takaró. Illatozik a virág, zöldbe borul a világ. Mentovics Éva
6. Friss élet villan, nincs idő! Hömpölygő ár, életöröm! Villan az élet, szédítő! Égből az ár, varázslat száll! Hajnali csillag, napsugár! Égből az ár, varázslat szállj le! Hajnalodik, ragyog a táj! Élet virul, örülj, világ! Nap, süss le! Összeérünk!
7. A költő dala égi láng, mit A földre szórnak csillagok: Mi benne ég, önlelke fénye, De másoknak bús éjjelébe Ragyog.
8. Hogyha egyszer kis bimbóból Szép virággá érek, Kibontom a szirmaim és Jó anyámra nézek. Amikor majd legszebb leszek, Megcsodál a világ, Édesanya gyenge lesz már, Hervadozó virág. Egy napon majd elbúcsúzunk, Lehullik a szirma, Én pedig csak búslakodom, Harmatcseppet sírva. Bartos Erika
9. Mint felhőből fény ha villan. Rózsaillat, mely elillan, S tünde álom: Hajh, ilyen csak e világon A boldogság.
10. Repeszd, porlaszd zord kérgemet, szeretet, égi láng, Hadd legyek termő lágy talaj, s borítson lomb, virág.