A költő, miközben eltávolodik a sajátos és különös igazságtól, annál hívebben utánozza az általános igazságot.

Kapcsolódó idézetek

1. A költő nem többet, hanem mást tud a világról az érzékenysége révén.
2. A költő nem őrzi meg, amit fölfedez; lemásolva nyomban elveszti. Ebben rejlik újdonsága, végtelensége és kockázata. René Char
3. A titok honában többre megy a költő, mint a természettudós. Eötvös Loránd
4. A költő csak holtan nyeri el igazi, végleges arcát, ritkán fordul elő, hogy a kortársai még a halála előtt fölismerjék és helyesen ítéljenek róla. Ezért az eltûnés az ő igazi célja. S amíg nem lehet halott, amíg még él, arra kell törekednie, hogy minél több ember számára legyen legalább minél messzibb. Ivo Andric
5. A költészet inkább az általánosat, a történelem az egyedi eseteket mondja el. Arisztotelész
6. Nagy költő nem tévedhet. Ösztönére hallgat, s úgy ír, úgy él és úgy hal meg, ahogy illik. Márai Sándor
7. A költőnek az a szokása, hogy azt, amit hisz, azt megírja, függetlenül attól, hogy mi fog történni. Faludy György
8. A költőnek oly dolgokat kell érzékelnie, melyeket a többiek képtelenek észrevenni. A matematikus ugyanezt teszi. Szofja Vasziljevna Kovalevszkaja
9. Az igazság az ember szörnyû bonyolultságát az egyszerû szavaira redukálja, és ezáltal ellenség helyett társat csinál belőle. Jordan B. Peterson
10. Alighanem úgy van, hogy az emberek szívesebben veszik, ha érzéseket, mint ha gondolatokat keltenek bennük. A költő, aki megtámadja gondolkodásukat, felszítja maga ellen az összes kritikájukat és mindazokat az ellenállásokat, amelyek az olvasó személyes meggyőződési rendszerét összetartják. Robert Musil