Ugrás a tartalomra
A könyvek lehetőségek. Menekülési utak. Választást kínálnak, amikor nincs választásod. Mindegyik otthont nyújthat egy otthontalan elmének.
Kapcsolódó idézetek
-
A könyvek... ablakok. Még akkor is, ha azok a helyek, amelyeket rajtuk keresztül láthatok, elérhetetlenek.
-
Mindenki máshogyan menekül. Néha könyvekbe menekülünk, néha az álmainkba.
-
A könyvek egy másik jövőbe, új életre nyíló kapuk.
-
A könyvek "ránk találnak". Hogy milyen úton, az egy csoda, de mégis mindig akkor, amikor szükségünk van rá. A feladatok is ránk találnak, így bontakozik előttünk az élet.
Barsi Balázs
-
Az emberré válás útja mindenki számára nyitva áll. De a sok lehetséges lét-út közül éppen ezt az utat kell felismernie, majd szabad akaratából választania.
-
Az élet nem egy könyv, amelyben csak a valaki által előre megírt sorok mentén lehet haladni. Az élet síkság, melyen utak megszámlálhatatlan sokasága van; minden lépésre újabb elágazás nyílik, és az ember mindig szabadon választhat, hogy jobbra vagy balra forduljon. S aztán jön az újabb elágazás és az újabb döntés. Mindenki ezen a síkságon lépked, mindenki maga dönti el, melyik utat, melyik irányt választja - ki a napnyugta, ki a sötétség felé megy, ki a napkelte, a fény forrása felé. És soha, még az élet legutolsó pillanatában sem késő megfordulni, és egészen más irányba indulni, mint amerre hosszú-hosszú éveken át ment az ember.
Borisz Akunyin
-
Volt idő, hogy olvastam könyveket, és az egyikben ezt írta valaki: "olyan helyre szeretnék eljutni, ahonnan nem akarok visszatérni". Ezt a helyet keresi mindenki. Én is.
-
Az olvasás menekülést biztosít a való világból. Egy kicsit mindenkinek szüksége van erre, hogy megőrizze a józan eszét.
-
Van, amit meg kell tennünk. Néha megválaszthatjuk az ösvényt, amin elindulunk. Néha mások választanak helyettünk. S néha egyáltalán nincs mód választani.
Neil Gaiman
-
Végtelen számú útvonal létezik, sok ezer módszer közül választhatunk, és mindegyik elvezet minket a célhoz. De bármelyik utat választjuk is, nekünk magunknak kell végigmennünk rajta.
Jorge Bucay