A könyvkiadás malmai lassan őrölnek, aztán hirtelen meglódulnak. A legizgalmasabb pillanatok - árvereztetni, egyezkedni, tapogatózó telefonhívásokra válaszolni lehetséges jövőbeli szerkesztőktől, kiadót választani - szédítő örvények, de a maradék időben csak bámulod a mobilodat, és várod a híreket.

Kapcsolódó idézetek

1. A könyvkiadás malmai irdatlan lassan őrölnek. A kapuőrök hónapokig ülnek a kéziratokon, a találkozókat zárt ajtók mögött tartják, te meg majd` belehalsz az izgatottságba odakint. A könyvkiadásban simán előfordul, hogy hetekig nem hallasz új híreket, aztán egyszer csak álldogálsz a sorban a Starbucksban vagy a buszodra várva, és akkor pittyen a telefonod egy olyan e-mailt jelezve, ami örökre megváltoztatja az életed. R. F. Kuang
2. Nincs egy meghatározott, mindent összezúzó pillanat, amikor rájössz, hogy a könyved beleállt a földbe. Csak ezer apró csalódás egymás tetejére halmozva, ahogy telnek a napok, és te összehasonlítgatod az eladásaidat más írók eredményeivel, miközben újra és újra megtekintheted ugyanazt a dedikált, senki által meg nem vett példányt, amikor benézel a közeli könyvesboltba. Csak a szép lassan elhaló, "nem olyan jók a számok, mint vártuk, de reméljük, még meglódulnak" témájú levelek jönnek a szerkesztődtől, aztán csak a nagy büdös kifürkészhetetlen semmi marad. Egyre növekszik benned a félelem és a kudarc érzete, amíg a keserûség elviselhetetlenné nem válik, amíg már ostobának nem érzed magad amiatt, hogy valaha is elhitted, író válhat belőled. R. F. Kuang
3. Nagyon izgalmas, ha az ember könyvét tömegek olvassák. De az ember, miközben százzal siklik egy óriási hullám hátán lefelé, könnyen megfeledkezhet róla, hogy ha nem ördögien ügyes, a következő pillanatban újabb meglepetés érheti: a másik hullám átcsap a feje fölött, s ahogy jöttünk, olyan nyomtalanul tûnünk el a hullámvölgyben. Richard Bach
4. Azon kezdett töprengeni, vajon valóban újságíró akar-e lenni. Többnyire unalmas favágás az egész, semmi más. Persze néha akad egy-egy véletlenül, ünnepélyes pillanat, ha sikerül valami, jól sül el egy riport és közvetlenül a főcím alá szedik az ember nevét; vagy ha horogra akad egy nagy sztori, és nyomban hatan-heten lógnak egyszerre a telefonon, a konkurenciával és egymással is versengve az elsőségért... Ken Follett
5. A szülés: annyira fáj, hogy az ember legszívesebben lerágná a karját; a könyvírás hasonló, csakhogy több mint egy évig tart a tágulás. Aztán amikor végre napvilágot lát, és remekül boldogul (első helyre kerül az eladási listákon), akkor jaj, anyám, az ember mégis újra neki akarja durálni magát. Ruby Wax
6. Csodálatos, ahogy a könyvek rátalálnak valakire. Ha egyszer kinyomtatták őket, világra jönnek, kézről kézre, polcról polcra járnak, kölcsönadják, elcserélik őket, elvesznek és megkerülnek.
7. A várakozás... az a legrosszabb. Állandóan azon rágódni, mi történik még. És hogyan? És várni, hogy megtörténjen. Agatha Christie
8. Ha az Élet mesélni tudna, akkor ő lenne a leghazugabb mesemondó. Ugyanis a könyvekben vannak jó mesék és gonosz mesék, de az életben mindez egy jókora összevisszaság. A legjobb pillanatok után minden bejelentés és figyelmeztetés nélkül ránk zuhannak a legdermesztőbb percek, melyek órákká, napokká, végeérhetetlen, időtlen periódusokká nyúlnak.
9. Minden kedvenc történetemben van egy pillanat, mikor nem tudni, mi fog történni. Új ötletek, új emberek, új erőpróbák: réteges, mint az articsóka. Ilyenkor jönnek az új kivások. Ez a legizgalmasabb. Persze jönnek a kétségek is, az aggódás, de annyit tudok, hogy ez az én sztorim.
10. Az evolúció malmai bizony lassan őrölnek.