A könyvkiadás malmai irdatlan lassan őrölnek. A kapuőrök hónapokig ülnek a kéziratokon, a találkozókat zárt ajtók mögött tartják, te meg majd` belehalsz az izgatottságba odakint. A könyvkiadásban simán előfordul, hogy hetekig nem hallasz új híreket, aztán egyszer csak álldogálsz a sorban a Starbucksban vagy a buszodra várva, és akkor pittyen a telefonod egy olyan e-mailt jelezve, ami örökre megváltoztatja az életed.

Kapcsolódó idézetek

1. A könyvkiadás malmai lassan őrölnek, aztán hirtelen meglódulnak. A legizgalmasabb pillanatok - árvereztetni, egyezkedni, tapogatózó telefonhívásokra válaszolni lehetséges jövőbeli szerkesztőktől, kiadót választani - szédítő örvények, de a maradék időben csak bámulod a mobilodat, és várod a híreket. R. F. Kuang
2. Nincs egy meghatározott, mindent összezúzó pillanat, amikor rájössz, hogy a könyved beleállt a földbe. Csak ezer apró csalódás egymás tetejére halmozva, ahogy telnek a napok, és te összehasonlítgatod az eladásaidat más írók eredményeivel, miközben újra és újra megtekintheted ugyanazt a dedikált, senki által meg nem vett példányt, amikor benézel a közeli könyvesboltba. Csak a szép lassan elhaló, "nem olyan jók a számok, mint vártuk, de reméljük, még meglódulnak" témájú levelek jönnek a szerkesztődtől, aztán csak a nagy büdös kifürkészhetetlen semmi marad. Egyre növekszik benned a félelem és a kudarc érzete, amíg a keserûség elviselhetetlenné nem válik, amíg már ostobának nem érzed magad amiatt, hogy valaha is elhitted, író válhat belőled. R. F. Kuang
3. Sok kezdő írót ismerek, akik beragadnak egy sémába, készen van a könyvük, és ügynökre várnak. Csapdába estek, mert nem engedik meg maguknak, hogy belefogjanak a következő könyvbe, tudni akarják, hogy az előző vajon, "jó volt-e", hogy ők maguk tényleg, "írók-e". Ez a fajta várakozás, nem írás és kételkedés a legrosszabb állapot egy író életében. A tanácsom a következő: ha nem találsz elég gyorsan ügynököt, de biztos vagy abban, hogy a regény készen van, és megosztható a világgal, add ki magad. Add át a mûvedet a világnak. Hadd szóljon! És írj! Szabadság!
4. A könyv nem marad meg. Egyszer jártam a világ talán legnagyobb könyvtárában, Washingtonban. Kevés olyan szorongató helyet láttam. Azt éreztem, hogy teljesen fölösleges írni, mert már valószínûleg mindent megírtak. Akkor meg minek? Hogy egy kis csík legyen a végtelen sorokon? A jobb szerzők örülnek, ha kétezer példány elfogy egy könyvükből, de a többi többnyire bekerül egy raktárba, és ott is marad, amíg be nem zúzzák vagy száz forintért ki nem árusítják valami dobozban. Ughy Szabina
5. Ellentétben egy filmmel, ahol hosszú stáblista sorolja a közremûködőket a cateringestől a castingvezetőig, egy könyvön csak a szerző neve áll. Az írás alapvetően magányos és néha kifejezetten elszigetelt tevékenység. A ritkán előforduló döntő pillanatokban azonban hirtelen csapatmunkává válik. Leonard Mlodinow
6. Csodálatos, ahogy a könyvek rátalálnak valakire. Ha egyszer kinyomtatták őket, világra jönnek, kézről kézre, polcról polcra járnak, kölcsönadják, elcserélik őket, elvesznek és megkerülnek.
7. Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni. Cassandra Clare
8. Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban, hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés. Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly.
9. Mire az ember eléri az ötvenet, annyi információ zsúfolódik össze az agyában, mint a New York-i Közkönyvtárban. Az elménk ügyeletes könyvtárosa viszont lassú, mogorva, a figyelme pedig könnyen elkalandozik. Ha elszalajtod, hogy tudjon meg valamit - mondjuk valakinek a nevét -, egy perc is kell neki, hogy felkászálódjon, aztán megáll kávézni, szóba elegyedik egy régi ismerőssel a folyóiratoknál, végül pedig elfelejti, hová is indult. Arthur C. Brooks
10. Azt szeretném tudni (...), mi is van egy ilyen könyvben, amíg csukva van. Természetesen betûk vannak benne, melyeket papírra nyomtattak, de mégis valaminek kell még lennie benne, mert ha kinyitom, egyszerre előttem áll egy egész történet. Személyek bukkannak fel, akiket még nem ismerek, mindenféle kalandok, tettek és harcok fordulnak elő - és néha tengeri viharok játszódnak le, vagy az ember idegen országokat és városokat lát. Ez mind benne van ugyanis valahogyan a könyvekben. El kell olvasni, hogy átélhessük, ez világos. De belül mindez már előre megvan. Michael Ende