Ugrás a tartalomra
A kövér ember hamar megtanulja, hogy ha nyáron a hőérzetét komfortosnak tapasztalja, akkor vagy véget ért a nyár, vagy ez egy csapda, és nagyon kell vigyázni. Az ilyen nagy nyári szelek a verőfényes utcán a csapdák legalattomosabbjai közé tartoznak, ugyanis az ember, aki magát könnyûnek érezve szedi a lábát, az ellenszélben nem tapasztal kipárolgást. A ruházat és az arcbőr száraz marad. Csak amikor belép valahová, és magabiztos mosollyal üdvözli azt, akihez érkezett, akkor önti el a verejték, mintha a súlyfeleslege, a valódi teste cammogva utolérné, és rátelepedne. Átázik minden a nadrág lába közéig, és az embert valamelyest őszintén meg szokták kérdezni, hogy jól van-e, mert pontosan úgy fest, mint aki éppen egy infarktust próbál leplezni. Ezt a kövér az első plusz tíz kilóval eltöltött májusban megtanulja, húsz kilónál már ösztönből váltópólóban teszi meg az utat, vagy ötszáz méteres távokra is taxit hív, légkondival.
Kapcsolódó idézetek
-
Egy kövér emberben különös ösztönök fejlődnek ki. Tisztában vagy vele, hogy mindig izzadsz, hogy nagyon nem mindegy, hogy áll a hajad, meddig hagyhatod lecsúszni a nadrágodat, hogyan kell rábuggyannia az XXXL-es, ámde slim fit ingnek az övre (szûk fazonból óriásméret, ugye), hogyan vedd le és kapd vissza időről időre a hártyavékony zakódat, hogy takarja, amit kell, de ne izzadj foltokat a mellkasodra. A milliónyi kis rutin nagyon csekély javulást eredményez csupán az összképen, de azt is meg kell becsülni, mert egy icipicit jobban érzed tőle, hogy a lágyékod és a combjaid szőrös párnácskái között talán még van valami.
-
Tágra nyílt szemmel bámulom a nőket. Ha felszednek néhány pozitív kilót, rögvest kövérnek titulálják magukat. És ugyan a kövértől játszva meg lehet különböztetni őket, máris kéjesen mártakodnak az önutálatban. Magabízásuk megtöpped, járásuk elnehezül, hátuk meggörbül. Előnytelen göncöket húznak fel, és lám, máris tényleg kövérré tették magukat.
Vavyan Fable
-
Valahogy a kövér ember nem is tartja magát kövérnek. Az agya úgy mûködik, mint az óceáneffektus: télen fût, nyáron hût. Amikor kövér vagy, akkor vékonyabbnak hiszed magad. Mikor lefogysz, még kövérnek hiszed magad. A tested változásánál valahogy mindig később jön az öntudat. A belső kép mindig késik egy kicsit a külsőhöz képest. Óriási a torzulás a képzelt és a valós kinézetet illetően.
Dombóvári István
-
Mindent meg lehet szokni, még az emberi erőt meghaladó terhet is; a kövér ember is megszokja, hogy húsz-harminc kilós súlyfölösleget cipeljen állandóan.
Jurij Trifonov
-
Még jó, hogy esni kezd: egyszerre itt a zordabb,
komoly, tevékeny évszak. Rohanni, buszra szállni
lehet, kapkodni és kapaszkodni. Hajszálnyi
kétely marad csak vissza: fontosságom fogyása.
Rakovszky Zsuzsa
-
Bele lehet ám nyugodni a kövérségbe. Talán ez az egyik nagy mételye. Főleg, ha van melletted valaki, aki elfogad. Vagy legalábbis látszólag elfogad, igazából soha nem tudhatod meg, ha jól csinálja.
Dombóvári István
-
Tudják, mi egy nyári zápor? Először is, a nyári eget szétszakító tiszta szépség, a szívünket eltöltő, tisztelettel vegyes félelem, hogy olyan nevetségesen jelentéktelenek, olyan törékenyek vagyunk a fenséges nagyság kellős közepén, úgy kitölt minket ez a nagyság, megdermeszt, lenyûgöz, elbûvöl a világ pazar bőkezûsége. A zápor és a nyár, a mozdulatlan port elsöpörve, olyan hatással van az emberi lélekre, mint egy végtelen hosszú lélegzet. Vannak nyári záporok, melyek úgy veszik be hozzánk magukat, mint egy új szív, amely egy ritmusban ver a másikkal.
Muriel Barbery
-
Széltől, fáradságtól óvó korunkban megrázkódtatásként fogjuk fel, ha valaminő - bármilyen - érzelem ránk talál, s uram bocsá`, megrenget bennünket. Testi egészségért diétázunk, gyúrunk, kocogunk - soha ennyi ápolatlan, slampos, beteg lélek nem senyvedett e bolygón, mint mai napság. Felszínességünk felől nézve így van rendjén. Végre is, nyomban szembe szökik, ha puccos prémben, csontkarcsún jelenünk meg egy társaságban, ám lényegesen kevésbé feltûnő, mi több, teljesen elhanyagolható, hogy bensőnk avas toprongy.
Vavyan Fable
-
Boldogan mentem a ködben, és ezt gondoltam: végre! Végre egyszer lehet cél és irány nélkül haladni néhány lépést e civilizált életben is, mely máskülönben amúgy is aggasztóan célirányos. Végre néhány perc, egy nagyváros életében, mikor ismeretlen erő felold mindent, ami anyagszerû, s a város átadja magát e különös játéknak, mely kissé félelmes és veszélyes is. Túl szabályosan élünk.
Az embereket meg kell tanítani arra, hogy merjék szeretni és vállalni a veszélyt és a rendkívülit.
Néhány veszélyes lépés a ködben különb életérzést ad, mint ezer és ezer biztos, céltudatos lépés a napvilágban. Ilyen pillanatokban, mikor senkivel nem lehet találkozni az utcán, mert az emberek elvesztették a ködsapka alatt személyiségük ismertetőjeleit, végre találkozunk önmagunkkal.
Márai Sándor
-
Valamennyien képesek vagyunk arra, hogy úgy nagyjából megítéljük, milyen napszakban is vagyunk, hogy reggel van-e vagy dél, esetleg késő délután vagy már este, érted, nem kell gondolkodnunk rajta, anélkül is tudjuk, és ehhez nincs szükségünk mérőmûszerekre, napórára vagy homokórára, karórára vagy faliórára. De ha megbeszélésre kell rohannod, vagy el kell érned a vonatot, ha pontos időre kell ott lenned bizonyos meghatározott helyen, akkor már gondolkodnod kell, és ki kell találnod azokat az eszközöket, amelyek a segítségedre lehetnek abban, hogy pontos légy. Azt hiszem, az élettel szembeni magatartásunk is ehhez hasonló. Hol boldogok vagyunk, hol meg boldogtalanok, haragszunk valamiért vagy neheztelünk valakire, tetszik nekünk valami vagy valaki, esetleg éppen fordítva: ki nem állhatjuk.
Agatha Christie