A legkeményebb szívet szerettem volna magaménak tudni, de már ez a szomorkás öröm is ráébresztett, milyen esendő, milyen sebezhető az emberi a szív.

Kapcsolódó idézetek

1. Könnyû a sok szívbéli nyomorúságról olvasni és azt képzelni, hogy az ember mindezt hősiesen elviseli, de ha magunknak kell átélni, az már nem olyan kellemes. Lucy Maud Montgomery
2. Nincs veszedelmesebb annál, mint amikor az emberi szívet behálózza valami rossz. Minél sûrûbb szövedék fonódik köré, annál nehezebb aztán előhívni belőle a jóságot. Kätlin Kaldmaa
3. Felismertem akkor, hogy az elbizakodottság és a kielégített hiúság soha nem ad nekem békességet. A diadalmaskodó, vidám felszín alatt boldogtalan voltam. A szívem olyan nehéz volt, mint a kő, bár ajkam vidám bohóságokat fecsegett.
4. Azon tûnődött, hogy az élet mégis roppant kegyetlen, ám az ember nem tépheti ki a szívét, hacsak nem akar nyomban meggebedni. Émile Zola
5. Az emberi szív (...) borzasztóan bonyolult szerv. Egyszerre törékeny és rettenthetetlen, sérülékeny és szívósan kitartó. Susan Wiggs
6. Fura, milyen könnyen megszakad a szív. Az enyém meg mindig is hajlamos volt rá. Christopher Moore
7. Annyira szeretem, hogy néha már fáj. Féltem őt az ellenségeinktől, az éhes férfiszemektől, a féltékeny nőktől, a veszélyes helyzetektől és időnként önmagától. Olyan ő nekem, mint valami törékeny kincs, amit legszívesebben elrejtenék a világ elől, noha tudom, hogy akkor fényét vesztené. A. O. Esther
8. A boldogságban való reménykedés erőteljesebb, mint a boldogság maga, viszont a bekövetkezett vereség fájdalma mindig súlyosabb, mint amire az ember legsötétebb pillanataiban számít. Almudena Grandes
9. Mosolygott... Kénytelen volt beismerni, annak is megszakadhat a szíve, aki mosolyog.
10. Eddig azt hittem, hogy a szív leggonoszabb gyötrelme a szerelmi vágy és bánat. De ebben az órában megsejtettem, hogy van még egy másik, talán kegyetlenebb gyötrelem, mint vágyódni és vágyakozni, mégpedig az, ha akaratunk ellenére szeretnek bennünket és nem tudunk védekezni e tolakodó szenvedély ellen. Látni, hogy valaki közvetlen közelünkben elég vágyakozásának tüzében, és tehetetlenül állni mellette, mert nincs bennünk erő, képesség és hatalom, hogy kimentsük a lángokból. Aki boldogtalanul szerelmes, az időnként fékezni tudja szenvedélyét, mert nemcsak áldozata, hanem okozója is a bajnak; és ha a szerelmes ember képtelen uralkodni szenvedélyén, akkor legalább a maga hibája miatt szenved. Menthetetlen azonban az, akit szeretnek és nem tudja a szerelmet viszonozni, mert ennek a szenvedélynek a mértéke és határa már nem tőle függ, hanem kívül esik erején, és tehetetlen minden akarás, ha egy másik ember őt akarja. Stefan Zweig