A legnagyobb akadály, hogy boldogságunkat mindig áttoljuk a jövőbe, amikor majd elégedettek leszünk és így elmegyünk a jelen gazdagsága mellett. Ez nem azt jelenti, hogy a múlt és a jövő nem számít, de ezek a mából kiindulva új jelentést kell kapjanak.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberi lény - úgy látszik - csak addig boldog, amíg jövője van, s amíg e jövőre várakozhat, akár csupán a kellemes holnapról, akár a halál utáni örök életről legyen szó. Különféle okokból egyre több ember akad, aki képtelen hinni az utóbbiban. Az előbbinek viszont megvan az a hátránya, hogy ha a kellemes holnap elérkezik, nehéz valóban élvezni további, jövendő holnapok ígérete nélkül. Ha a boldogság mindig valami jövőben várttól függ, csupán álmokat kergetünk, amelyek mindig kicsúsznak kezünk közül, mígnem jövőnkkel együtt magunk is elenyészünk a halál szakadéka mélyén. Alan Watts
2. Nehéz elengedni a múltat, de az még nehezebb, hogy nem tudni, mit tartogat számunkra a jövő. De amikor végre rátalálunk arra, ami legjobban passzol, annál nincs nagyobb jutalom.
3. Ha élünk azzal, mi bennünk rejlik, lehetőségeinknek semmi sem szab határt. A jövő kilátásokkal teli. A jelen pedig reménykedéssel. De ha megtagadjuk ösztöneinket, és harcolunk legbelsőbb vágyaink ellen, minden kiszámíthatatlanná válik. Hová vezet mindez? A változásoknak mikor lesz vége? Ez az átalakulás áldás? Vagy átok? Azok számára, kik rettegnek attól, mi rájuk vár, a legfontosabb kérdés: tudunk-e valaha változtatni azon, amik vagyunk?
4. A boldogság olyasmi, ami a jelenben történik. Elillan. Létezik, azután megszûnik. Csak a gyönyör van a kín előtt, a mosoly a szenvedés előtt. Csak akkor lehetnénk boldogok, ha megállíthatnánk az időt, de nem tudjuk.
5. Ha a boldogság csakugyan valamilyen tárgytól, elért eredménytől vagy emberi kapcsolattól függene, akkor azonnal boldogok tudnánk lenni, ahogy megszerezzük a kérdéses dolgot. Biztosan ti is tudtok mondani ilyet! Az a legszomorúbb az egészben, hogy amíg azt hisszük, hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha megszerzünk valamit, nem tudunk boldogok lenni itt és most. Pedig csak itt és csak most lehet az ember boldog. Nem lehetünk boldogok a jövőben, hiszen az még nem létezik.
6. - Előbb-utóbb eljön az idő, amikor fel kell tennünk a kérdést, hogy boldog életet akarunk-e vagy jelentőségteljeset. - Én mindkettőt. - Azt nem lehet. Két teljesen eltérő út. Ahhoz, hogy az ember valóban boldog legyen, a jelenben kell élnie, nem gondolhat arra, mi történt korábban, és arra sem, hogy mi vár még rá. De ha az élet jelentőségteljes, kénytelen a múlton tûnődni és a jövőt fürkészni.
7. Az idő halad, s tán észre sem vesszük, de ha állandóan a múltba révedünk, az életünk megtorpan. Egyedül a ma és a holnap számít. Mindaz, ami még előttünk áll. Stéphane Garnier
8. A boldogság egyik nagy akadálya az, hogy túlságosan nagy boldogságot várunk. Bernard le Bovier de Fontenelle
9. Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövő felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat és otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandók változtatni és ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el.
10. Az embernek rengeteg oka van boldogtalannak lenni. (...) Ezért aztán ha alkalom adódik a boldogságra, azt mindig kihasználjuk! Fütyülünk a holnapra, úgyse lehet kiszámítani! Francois Lelord