A legnagyobb és legerősebb teremtmények a legmagányosabbak ezen a világon. Mennek egyedül, mint az öreg mackó a sûrû erdőben, az orruk után. A csorda melege nem könnyíti meg az életüket.

Kapcsolódó idézetek

1. A magány, még ha csendes is, mint a fény, de olyan fény, mely a leghatalmasabb erőt képviseli, nélkülözhetetlen az ember számára. Minden ember egyedül érkezik erre a világra, és egyedül hagyja el. Thomas de Quincey
2. Aki teremt, nem követheti a jól kitaposott ösvényt. Fel kell kutatnia a saját útját, magának kell keresgélnie az élet dzsungelében. Egyedül kell mennie. Osho
3. Egyedül maradni a tömeg kellős közepén a legmagányosabb érzés a világon.
4. A halottak árvák. Nincs más társaságuk, csak a csönd, olyan, mint a lepkeszárny. Stephen King
5. A temetők a nagy népsûrûség ellenére a legmagányosabb helyek a világon. John Ajvide Lindqvist
6. A jósággal és ártatlansággal az emberek nem tudnak mit kezdeni, s talán ez az élet egyik legnagyobb rejtélye; nem tudnak mihez fogni azokkal az erényekkel, melyeket a természet oly bőkezûen adományoz, melyeket szóban mindenki magasztal, s amelyek aztán csak arra jók, hogy növeljék a boldogtalanságot. Alberto Moravia
7. Nem lehet másutt élni, csak emberek között, de a végső, a legnagyobb dolgokkal egyedül van az ember. Bor Ambrus
8. A legnagyobb ember is csak úgy lesz egy sarjszerû, fejletlen gyermekből, mely még sem beszélni, sem járni nem tud, egyelőre csak a természet sötét rendjében csirázik, mint ahogy ott künt a nap forró csókja alakítja a kék harang-virágot. Így lesz az egyes ember. Miért ne keletkezett volna egykor ugyanezen a módon az egész emberiség?
9. A nagyoknak nagy hely kell mindenütt, s ha sûrûn nőnek, egymás ágait zúzzák-törik csak. Gotthold Ephraim Lessing
10. A madaraknak keservesebb a sorsuk, mint a miénk (...), kivéve a ragadozó madarakat és a nagy, erős testûeket. Minek alkotott a természet ilyen kényes, szép, törékeny kis madarakat, mint például a tengeri fecske, ha az óceán olyan kegyetlenül viselkedik néha? Hiszen gyönyörû víz az óceán, kedves és szép. De komisz és irgalmatlan is tud lenni, s olyan váratlanul, hogy ezek a röpködő, halászó, vadászó, le-lebukó madárkák bánatos kis hangjukkal nagyon gyöngék, nagyon törékenyek a tengerre. Ernest Hemingway