A legrosszabb, ami a hadseregben történhet az emberrel, az, ha észreveszik, kilóg a sorból. Az individualizmust keményen büntetik. Az alapkiképzésen azé lesz a vécétisztítás léleknemesítő feladata, akit a tömegben valamiért kiszúr a parancsnoka. A vörös hajúak, a kövérek, az elálló fogúak állandó veszélynek vannak kitéve.

Kapcsolódó idézetek

1. Már maga az elgondolás, hogy a kötelező sorkatonaság bármire is megoldás lehet, teljességgel elhibázott. Mert épp a "rossz" emberekből csinál katonát: azokból, akiket egyáltalán nem érdekel a dolog, akiknek semmi tehetségük hozzá, és akiknek van olyasmi az életükben, amit sokkal fontosabbnak tartanak. Steven D. Levitt
2. A személyzet olyan, mint egy testrész. Ha az ember árt a személyzetnek, azzal önmagának árt. Olykor persze egy-egy amputáció elkerülhetetlennek bizonyul. David Schalko
3. Komoly megrázkódtatás, amikor az ember magára marad a számlákkal, s azzal a feladattal, hogy be kell illeszkednie a munkahelyek rendjébe, melyek végső soron a katonaság tekintélyelvû diktatúrájára hasonlítanak. A szar munkahelyek többé, a jobbak kevésbé, de azért valamennyire. Vámos Miklós
4. Szigorú törvény, aki az első vonalban harcol, az sebeket ejt másokon, és sebeket kap. Másoktól, önmagától. Embernek lenni azt jelenti, hogy vállaljuk önmagunkat. Múltunkat, hibáinkat, bûneinket. Berkesi András
5. Besokalltam. A fronton is előfordul ilyesmi. Egyszerre csak a katona elhajítja a fegyverét, virágot tép, a hajába tûzi, vagy a fogai közé harapja, és vihorászva az ellenség felé indul, hogy megossza vele a felismerést: baromság ez az ölősdi, testvérem! Vavyan Fable
6. A hadseregben az ember megtanulja a legjobbat kihozni egy csomó helyzetből. Adam Makos
7. Adva van az ember belső világa, a maga erkölcsével, értékeivel, fogalmaival: egyetlen, senki máséval sem azonosítható, külön világ. Abból érkeznek a sugallatok, hogy mi a jó és mi a rossz; adott körülmények közt hogyan kell cselekedni. Adva van másrészt a fegyelem világa, az előírásoké, parancsoké, magyarán: a szolgálati szabályzaté, amely egységesen és kötelezően írja elő ugyanezt - tudniillik hogy mi a jó és mi a rossz, adott feltételek közt hogyan kell cselekedni. A katonaság éppen az az intézmény, amely megtanít különbséget tenni a személyiség belső autonómiája és az esküvel vállalt külső játékszabályok között. Hiába érkezik belülről félreérthetetlen, biztos sugallat, hogy itt vagy ott, ekkor vagy akkor mi a teendő, a katona mégis azonnal és reflexszerûen az előírások szerint cselekszik. Tulajdonképpen sajnálni lehetne ezért, hiszen külső és belső indítéka a legritkább esetben fedi egymást: a katona sohasem engedelmeskedhetik mivolta parancsszavának, örökös tudathasadásban él, létformája a meghasonlottság. Székely János
8. A börtönőrök a foglyokat magánzárkával szokták fenyegetni. Mindenki fél ugyanis attól, hogy elzárják mások társaságától. Ám nem az egyedüllét a legrosszabb sors, amely osztályrészül juthat egy embernek. Sokkal rosszabb, ha mosolygó társaságban van, de sem azt nem érti, hogy miről beszélnek, sem részt venni nem tud beszélgetésükben. Már gyerekként éreztem, hogy ennél még az egyedüllét is jobb. Társaságban egyedül lenni, az az elzártság legmegviselőbb formája.
9. A hivatalnak, akár a hadseregnek, megvan a maga passzív engedelmessége. Ez a rendszer elfojtja a lelkiismeretet, felőrli az embert, és idővel csavarnak használja fel a kormányzati gépezetben. Honoré de Balzac
10. Régen az egyén hátra sorolódott, az volt a dolga, hogy tisztességesen szolgálja a közösségét, amivel jót tett mindenki másnak, végső soron önmagának is. A jelenlegi kultúrában viszont az egyén a minden. Az a fontos, hogy te túléld, te maradj fiatal, ha őszülsz, festesd a hajad, sőt, ültess be hajszálakat gyérülő homlokodba. A közösség másodlagos. Csányi Vilmos