Ugrás a tartalomra
Komoly megrázkódtatás, amikor az ember magára marad a számlákkal, s azzal a feladattal, hogy be kell illeszkednie a munkahelyek rendjébe, melyek végső soron a katonaság tekintélyelvû diktatúrájára hasonlítanak. A szar munkahelyek többé, a jobbak kevésbé, de azért valamennyire.
Kapcsolódó idézetek
-
A hivatalnak, akár a hadseregnek, megvan a maga passzív engedelmessége. Ez a rendszer elfojtja a lelkiismeretet, felőrli az embert, és idővel csavarnak használja fel a kormányzati gépezetben.
Honoré de Balzac
-
Nagy szarság a diktatúra, akkor is, ha épp boldog az ember (és még csak nem is a diktatúra dacára, hanem csak úgy).
Esterházy Péter
-
A katonaság egy hangulatos felkészítés az életre. Annyira kemény vagy agresszív csak, amennyire maga az élet lesz majd később. Csak hát kicsit töményebben, kicsit jobban egyben van az egész. Az, hogy az embernek dolgoznia kell, és ezért kevés pénzt kap. Az, hogy az embernek kúsznia és másznia kell, és az emberek üvöltöznek vele. Ez nem a katonaság. Az egész rohadt élet erről szól.
Dombóvári István
-
Már maga az elgondolás, hogy a kötelező sorkatonaság bármire is megoldás lehet, teljességgel elhibázott. Mert épp a "rossz" emberekből csinál katonát: azokból, akiket egyáltalán nem érdekel a dolog, akiknek semmi tehetségük hozzá, és akiknek van olyasmi az életükben, amit sokkal fontosabbnak tartanak.
Steven D. Levitt
-
A katona alighanem a legegyszerûbb lény a világmindenségben. Amikor félni kell, félünk, amikor bánatosak vagyunk, bánkódunk, amikor nevetnünk kell, nevetünk. Nem, nem feledkezünk el semmiről, a háború minden napja súlyos teherként telepszik a lelkünkre, és valamikor majd négyszemközt kell maradnunk az emlékeinkkel, de ma még semmi gondunk ezzel. Élünk, mi kell még?
Arkagyij Babcsenko
-
Ha az ember hosszú ideig ragaszkodik egy elhatározáshoz, és hirtelen be kell látnia, hogy nem tudja keresztülvinni, akkor ez a legrosszabb esetben megrázkódtatás, de minden esetben legalább csalódás.
Ladislav Fuks
-
Az igazi katona valójában igen kevés. Persze azért vannak, de az igazi katonák elesnek, azonkívül pedig valamiért mindig annyira megsértődnek, hogy rád sem néznek, és meg sem hallgatnak. Mindig csak az jár az eszükben, amit ők láttak, beszélgetés közben folyton arra gondolnak, hogy mit mondjanak, és hogy ez előnyös lesz-e előléptetésük szempontjából, s megerősíti-e kiváltságos helyzetüket.
Ernest Hemingway
-
A lét megélése, tudomásul vétele egy diktatúrában és egy demokráciában ugyanazokkal a kockázatokkal jár. Az ember a demokráciában pont olyan boldogtalan tud lenni, mint a zsarnokság körülményei között.
Bodor Ádám
-
A legtöbb ember egy szakma, a legtöbb ember egész nap baromságokkal foglalkozik, a legtöbb ember egy munkahely. Bemegyünk, kijövünk, robotokként viselkedünk, amennyiben rendesek vagyunk. Aki pedig nem rendes, az sem tudott ember maradni. Ez a világ bedarálja az embereket, nincs esély a kibontakozásra. Ez a világ egy őrült kombájn, kattog a világ, gépiesedik.
Hazai Attila
-
A tragédiák hozzátartoznak az élethez. Tragédia? És akkor mi van? Hagyjuk abba? Dobjuk be a törölközőt? Hát nem! Ha úgy érzed, hogy kész, a szíved megszakad, akkor is harcolnod kell, de állatira, hogy érezd, életben vagy. Szenvedsz, fáj, hát ilyen az élet. Összezavarodtál és félsz? Helyes. Legalább valami mindig eszedbe juttatja, hogy valahol a jövőben vár rád valami jó, amiért érdemes harcolni.