A legtöbb embernek nincs a létezésen kívül más célja (...). Csendben átsiklanak a történelmen, mint mellékszereplők egy színpadon, amit nem képesek belátni.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet értelmetlen, (...) az ember létezésének nincs célja, (...) porszemek vagyunk csupán az idő szelében, a tér viharában. Dean Ray Koontz
2. A legtöbb ember életének nincs célja, mármint a magánéletén túl. A családjuk életében fontosak, de ennyi. A munkában pótolhatóak, a barátságaik illékonyak.
3. Az emberek, akik oly fontosnak gondolják magukat, úgy tûnnek el a sokaságban, mintha sosem lettek volna. Egyszerûen nem léteznek annyi ideig, hogy jelenlétük nyomot hagyjon. Az életük első fele küszködés, a másodikban pedig már végképp beletörődve az elkerülhetetlen elmúlásba, feladják minden álmukat, minden tervüket. Végül mindenki boldogtalanul hal meg, hisz nincs idejük megvalósítani magukat.
4. A legtöbb embert önmagán kívül nem érdekli semmi. John Steinbeck
5. Sokan csak néznek, de semmit sem látnak, hisznek és tûrnek, hallgatnak, várnak. Csapdába zárva, számtalan számla, süketen, némán a vakvilágba...
6. Olyan, mintha üres lenne az agyam, mintha a körülöttem lévő világ hirtelen jelentéktelen, semmitmondó és jellegtelen volna. Nem érzékelem valóságosnak az embereket magam körül. Csak statiszták egy filmben, nem fontosak, nem lendítik elő a történetmesélés szálait, nem avatkoznak bele a cselekménybe, bámészkodnak, nézelődnek, jönnek-mennek, élnek, ki-ki a saját ritmusában, arccal előre, szomorúan, vidáman, vagy épp közönyösen. Nem számítanak. Nincs hangjuk, nincs kiterjedésük. Abban sem vagyok biztos, léteznek-e egyáltalán. Mint ahogy abban sem, én létezem-e. Csak lebegek, mint egy céltalan kísértet, aki nem találja a helyét a földi valóság és a túlvilág között. Szentesi Éva
7. A világ azért van olyan állapotban, amilyenben, mert telis-tele van alvajárókkal. (...) A legtöbben öntudatlan alvajárók, minden tudatosság nélkül élik le az életüket. Neale Donald Walsch
8. Vannak emberek, akik minden érintkezést kerülnek az élettel, mintha nem akarnák a világot a jelenlétükkel terhelni, és semmilyen önkifejezésre nem éreznek igényt. Borisz Akunyin
9. Az ember mindjobban elveszíti önmagát. Nem tudja, miért kell élnie, miért kell léteznie, és attól félek, már nem is fog rájönni soha. Benyák Zoltán
10. Nincs hatalmunk egymás élete felett (...). Nem tudjuk megmenteni a másikat. Jelentéktelenek vagyunk. Mindaz, amit adhatunk egymásnak, pusztán némi jóhiszemûség. Egy kis bizalom. Semmi több. Üresek vagyunk. Kovács Krisztián