A legtöbb sebész az állandó kétkedést leplezi, hogy magabiztosnak látszik. Ez az attitûd mindig hozzájárult ahhoz a sebészekről kialakult képhez, amely szerint ők mindenhatók és érinthetetlenek. Ugyanakkor ez még a legnagyobb önbizalmat mutató sebészeknél is csak az a kirakat, amely lehetővé teszi számukra, hogy elviseljék a felelősséget, és távol tartsák maguktól a bûntudat lappangó érzését. Az a mottójuk, hogy ezzel együtt kell élni.

Kapcsolódó idézetek

1. A sebészek nem az eredmény mellett kötelezik el magukat, hanem azt vállalják, hogy mindent megtesznek annak eléréséért. Ez megvédi őket, mert néha lehetetlen sikert elérni. Ha a doktorok a ténykedésükkel kárt okoznak, akkor sem az eredmény elérésének felelősségén van a hangsúly, hanem az eredmény elérésének szándékán: az a sebész, aki a szakma szabályai szerint mindent elkövetett a kár megelőzése érdekében, nem számoltatható el, ha mégis bekövetkezik a baj. Arnold Van de Laar
2. Az orvos dolga kérdéseket feltenni és válaszokat adni. A saját véleményét vagy érzéseit egy orvos ritkán árulja el. (...) Az orvos álarcát a személyes érzéseink elrejtésére öltjük fel, hogy kívülről nyugodtnak és megnyugtatónak lássanak. Elvárják tőlünk, hogy tudatosan és szenvedélymentesen viseljük az óriási megterhelést, és közben maradjunk épek. Amiért ezt gondolják rólunk, ellenállónak látszunk - az emberségünktől fosztanak meg, holott sebezhetők vagyunk. Shahed Yousaf
3. Sokat kérünk a betegeinktől. (...) Arra kérjük őket, hogy vakon bízzanak meg bennünk. De az ironikus az, hogy a sebészek nehezen bíznak meg valakiben, mert az első naptól arra tanítanak, hogy senkiben ne bízzunk, csak önmagunkban. Csak a saját ösztöneidre hagyatkozhatsz.
4. Minden sebésznek van egy árnyéka. A félelem és a kétely sötét fellege, ami még a legjobbakat is kísérti a mûtőben. Úgy teszünk, mintha az árnyék nem lenne ott. Reménykedünk, hogy ha még több életet megmentünk, új technikákat sajátítunk el, gyorsan és messzire futunk, az árnyék belefárad majd a hajszába. De ahogy a mondás tartja: az árnyékodtól nem menekülhetsz. Minden sebésznek van árnyéka, és csak úgy szabadulunk meg tőle, ha eloltjuk a lámpát. Ha nem menekülünk a sötét elől, és a félelmünk szemébe nézünk, emelt fővel.
5. A szenvedő ember és orvosa között sajátos, bizonyos tekintetben furcsa viszony alakulhat ki. A kórházi beteg számára az orvos kiváltságos lény, aki annál nagyobb hatalommal rendelkezik, minél nehezebben elviselhető a beteg szenvedése, ő a bizakodás, ő az élet ígérete, komor tekintete a csodatevés tudománya, egyetlen szava reményt nyújt, neki gyónnak meg, bőbeszédûen válaszolva minden kérdésére, előtálalva azt is, amit nem kérdezett, hogy ezzel még ott marasztalják néhány percig, mert ezek a bizakodás percei, amikor a szenvedés is enyhül.
6. A versengés az orvosok munkakapcsolatának velejárója. A hibákra - még a megmagyarázhatóakra is - mindig emlékeznek.
7. A magabiztos betegnek több az esélye a mûtőben, és a magabiztos sebésznek is.
8. Az, hogy mindig nekem van igazam, biztonságot ad. Helyzet-öntudatot. Kapaszkodót. Önérzetet. (...) Rádöbbenni arra, hogy ez csupán önigazolás: a legnagyobb bátorság. Müller Péter
9. Elnyomhatatlan félelem, kibírhatatlan fájdalom, kegyetlen igazság. Sebészként ezekkel nézünk szembe minden nap. Lehetetlen diagnózisok, családi tragédiák, fenyegető halandóság. Szembenézünk a tetteiddel, miközben a sajátunkkal is. És néhanapján, a legrosszabb közepette, ugyanúgy félünk, ahogy ti is.
10. A sebészek okkal tanulják meg forgatni a szikét. Szeretjük azt mutatni, hogy kemény, hideg fejû tudósok vagyunk, eljátszani, hogy semmitől sem rettenünk meg, de az igazság az, hogy azért leszünk sebészek, mert azt reméljük, hogy legyőzzük, ami a lelkünk mélyén kísért minket: a gyengeség, a halál. (...) Nemcsak a sebészekre igaz. Igazából senkit nem ismerek, akit ne kísértene valaki vagy valamim, és valahányszor megpróbáljuk egy szikével kivágni a fájdalmat vagy elrejteni a szekrény mélyére, rendszerint belebukunk. Csak úgy tûnnek el a ronda foltok, ha új lapot nyitunk, vagy eltemetünk egy régi történetet, hogy végre, végre megnyugodjon.