A legtöbb úgynevezett `szabadgondolkodó` képtelen belátni, hogy a világon minden nagy és tiszta eszme csak első hirdetőjének eredeti elgondolásában emelkedhet az anyagtalanság szeplőtlen magasságába, de mihelyt az elkerülhetetlen gyakorlati megvalósításra kerül sor, a tiszta gondolat testet kap s ez - ha akarjuk, ha nem - alá van vetve a változandóság és romlás törvényeinek, bár ugyanakkor a belső fejlődés és időnkénti felfrissülés törvénye is uralkodik rajta.

Kapcsolódó idézetek

1. Ahhoz, hogy az ember a gyorsan változó világban meg tudja tartani a helyét, nagyon szabadon kell gondolkodnia. Mindenféle morális, szociális és kulturális kötöttségtől mentesen. És persze abban a tudatban, hogy bár mindent el tudok képzelni, nem mindent csinálok meg. A lényeg az, hogy felismerjem, amit én gondolkodási szabadságnak nevezek: hogy ami az én fejemben van, az nem a valós világ mûködési szabályai szerint létezik, hanem az én szabályaim szerint. A valós világ olyan, amilyen, és én csak kerülgetem a korlátokat, és keresem a kerülőutakat. Csányi Vilmos
2. Mindenen a változékonyság törvénye az úr. Az értelem hiába keres állandóságot, mindig csak csalódik, mert nincs állandó, nincs maradandó: minden csak keletkezik, de semmi sem létezik, s minden már haldok­lik, még mielőtt megszületett volna... Michel de Montaigne
3. A legnagyobb gondolkodók érdeme épp abból áll, hogy a meglévő könyvektől és hagyományoktól függetlenül annak adtak kifejezést, amit ők maguk gondoltak és nem annak, amit elődeik vagy a körülöttük élő emberek. Mindegyikünk tehát figyelje, lesse és fogja meg ama tiszta gondolatait, amelyek az ember tudatában időnkint néha felcikáznak és tüzet fognak. Ez a belső villámfény hasonlíthatatlanul nagyobb jelentőségû valamennyiünk számára, mintha a költők s bölcsek egész csillagraját tanulmányozzuk. Ralph Waldo Emerson
4. Elég lemondani a gondolkodásról, és csak nézni a dolgokat, már létre is jön a gondolkodás új alakban, vagyis megszabadulni nem lehet, akár gondolkodik az ember, akár nem gondolkodik, mindenképpen a gondolkodás foglya. Krasznahorkai László
5. A tettek engedelmesek lehetnek ugyanakkor, mikor a gondolatok a legengedetlenebbek, a legforradalmibbak. S minél nagyobb valamely társadalomban azoknak a száma, akik gondolataik ellenére kénytelenek cselekedni, annál bizonytalanabb annak a társadalomnak fennmaradása. Minél határozottabban követeli a hatalom egy bizonyos irány követését, annál valószínûbb, hogy a polgárok engedetlen gondolatait váltja ki. Ágoston Péter (politikus)
6. A szabadgondolkodó nem lehet fanatikus, mert meggyőződésének forrása a független egyéni bírálat, és így következetesen tiszteletben kell tartania azoknak meggyőződését is, kik ugyancsak független egyéni szellemi munka útján az övétől eltérő eredményhez jutottak. És nem töltheti el gyûlölet a szabadgondolkozót azok ellen sem, kik hasonló lelki küzdelem nélkül egyszerûen követik azokat a tanokat, melyeket az ifjúkori nevelés beléjük oltott. Ezeket testvéri szeretet és felvilágosítás illeti, mert az, aki bilincseit letörte, nem táplálhat haragot azok ellen, kik még hordják bilincseiket.
7. Néhányan feltételezik, hogy az az energia, amelyet olyan erkölcsi világképre fordítanak, amely nem tükrözi vagy veri vissza azt, szétszóródhat, s végül teljesen eltûnik. Lehet, hogy ez hiányosság. Karen Marie Moning
8. Mindenki meg tud változni, ha akar. Nincs megszabva, hogy mit vetkőzünk le és mit szerzünk meg. Másra csak a saját életünkkel tudunk hatni, azzal, ahogy és amit cselekszünk.
9. Az az illúzió, hogy az embernek szabad akarata van, annyira belénk rögződött, hogy én is hajlandó vagyok elfogadni. Úgy viselkedem, mintha szabad, önálló lény volnék. De egy-egy cselekedetem után tisztán áll előttem: a világegyetem minden ereje és hatalma az örökkévalóság kezdete óta azért mûködik, hogy én ezt a cselekedetet véghezvigyem; és nekem egyáltalán nem áll módomban megakadályozni. Elkerülhetetlen volt. Ha jó a cselekedet, nem követelhetek elismerést, ha pedig rossz, vissza kell utasítanom a megrovást. William Somerset Maugham
10. Az eszmékkel úgy vagyunk, mint az élő szervezettel. Sok magvat hintenek el, de csak kis mennyiség indul csírázásnak; és a belőlük kifejlett élőlények közül a legtöbben a létért való küzdelemben elpusztulnak, úgyhogy csak kevés marad életben. Hasonló kiválasztásnak vannak alávetve a természettudomány tanai, a természetnek leginkább megfelelőket szemelik ki közülük. Svante Arrhenius