A lélegzés kegye kettős: a friss lég tüdőnkbe jut, s kileheljük ismét. Amaz nyomaszt, frissít emez; az élet ily csudamód vegyes. Áldd hát Isten nevét, amint szorongat, s ha elenged, áldd megint.

Kapcsolódó idézetek

1. Az imádságot már ősidők óta a lélek lélegzetvételének nevezik. Kitûnő hasonlat! A levegő, amelyre testünknek szüksége van, minden oldalról körülvesz minket és igyekszik belénk hatolni. (...) Az a levegő, amelyre lelkünknek szüksége van, szintén körülvesz minket; mindenkor és minden felől. Isten a Krisztusban a maga sokféle és tökéletesen elegendő kegyelmével egészen körülvesz bennünket. Csak arra van szükség, hogy megnyissuk szívünket. Ole Hallesby
2. Míg a nap feljön, s ismét lemegy, Minden ki- és belélegzettel Áldjuk őt, ha élünk őérte! Õ a vég, és ő minden kezdet, Õ hozzánk mindig hûséges lesz, Dicsérjük, mert igen nagy szeretete.
3. A Lélek és a lélegzet elválaszthatatlanul egy. Az ember azt hiszi, a tüdeje lélegzik. Mozog a tüdeje, ki-be pumpálja a levegőt, s ettől lélegzik. Tévedés. Az emberben a Lélek lélegzik, s ettől mozog a tüdeje. Abban a pillanatban, amikor a Lélek elhagyja a testet, a tüdő sem mozog többé. Müller Péter
4. A lélek levegője a szeretet. Nem látjuk, mégis érezzük. Lelkünk magába szívja, és él. És ahogy testünk levegőjét más élőlényeknek köszönhetjük, úgy lelkünk levegőjét is. Annak köszönhetjük, aki szeret. Csitáry-Hock Tamás
5. Folyjon körül, velem, át rajtam az élet. Legyen élmény, hogy élek, remegjen, feszüljön, harsogjon, döngjön bennem. Életed add ennem, vizedet add innom, Uram, hadd járjam, osszam meg az élőkkel életed. Folk György
6. Néha elképzeljük, hogy elveszítünk valakit, és arra gondolunk, hogy biztosan nem élnénk túl. Amikor pedig megtörténik, a nap újra felkel, a tüdőnkbe pedig áramlik a levegő. Élünk.
7. Lélegezz mélyet, és kérd azt, hogy a levegőben lévő minden áldás szálljon be a testedbe és árassza el minden sejtedet. Paulo Coelho
8. Szent, tiszta kedélyállapot, melyben érzésünk ringat és sodor - földi alkatunk lélegzése is szinte szûnik, testünk elalszik és magunk élő lélekké változunk, míg szemünk, melyet összhang ereje nyugtat s mélységes, hatalmas öröm, a dolgok leglelkébe lát. William Wordsworth
9. Áldás... csak azon van, ami a sorsod - s nincs azon, ami csupán az életed. Egy nehéz sors lehet értelmes és boldog - és egy könnyû élet értelmetlen, vacak és szorongásokkal teli. Müller Péter
10. Amikor az ember úgy érzi, nincs tovább, abszolút természetes, hogy üvölteni akar. A levegő összetömörül a tüdejében, és megfullad, ha nem tolja ki magából, ha nem üvölti ki minden erejével. Különben a saját lélegzetébe fullad bele, maga az ég fojtja meg. Paul Auster