Feléltük a Földet, látjuk ennek hatását, viseljük a következményeit, de minden eszközünk megvan rá, hogy mégis egy jó sztorit hozzunk ki belőle a végén. Ehhez azonban gondolkodó, cselekvő, alkalmazkodásra és együttmûködésre képes ember kell - ezt már csináltuk a fejlődéstörténetünk során. Felejtsük el a klímadepressziót: a tudás itt van, képesek vagyunk most is megcsinálni. Higgyünk a tudományban!

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor igazán nehéz idők járnak, és durva viharok tombolnak, azt először súlyos csapásként éljük meg, de aztán a tettek mezejére lépünk. Összedugjuk okos fejünket, és kitalálunk valamit. Segítünk egymásnak. Mi, emberek nemcsak értelmesek vagyunk, hanem velünk született, az evolúció során kifejlődött empátiával is rendelkezünk. A nehézségekkel teli évezredekben ez mentett meg bennünket. A múltban is átvészeltünk minden megpróbáltatást, és túl fogunk jutni ezen az éghajlatváltozáson is, amely a mi kezünk nyomát viseli. És ebből valami jobb születik majd. Marcus Rosenlund
2. A klímaváltozás sürget, ha késlekedünk, nagyobb lesz a baj. Azonban ne a bajon sopánkodjunk, hanem kezdjünk el tenni is ellene, ne várjunk arra, hogy mások dolga tenni valamit, és ne hárítsuk a felelősséget másra. Az emberiség egy hétmilliárdod részeként van valamennyi hatásunk, és ez sem csekély dolog, de ha saját szemszögünkből nézünk körül, akkor láthatjuk, hogy egy külön saját világ vagyunk. Tegyük ezt a világot élhetőbbé, érezzük jól magunkat benne! Dobosy Antal
3. A pozitív gondolkodás nem csupán divatos fogalom. Gondolataink nyomán szavak és cselekedetek születnek. Az egész bolygó átalakításának, kiépítésének - vagy mértéktelen kizsákmányolásának, és az ezzel együtt jelentkező klímaváltozásnak - a hátterében a gondolataink ereje áll. Igyekeznünk kellene hát szépet és jót gondolni, mert az építő gondolatok, az egymást segítő, bátorító gondolatok ugyanúgy megvalósulnak, mint a negatív, félelemkeltő vagy a környezet kárára történő, mértéktelen meggazdagodást célzó gondolataink. Balogh Béla
4. Egyre több és egyre furcsább betegség talál ránk, szinte már azt sem tudjuk, hova nyúljunk. De hiszek a tudomány erejében: tudjuk, mi vár ránk, és megvan a lehetőségünk, hogy segítsünk magunkon. Ehhez viszont a tudomány szavára nyitott, felvilágosodott társadalomra van szükség, amelyik nem azt mondja, hogy "hazudsz", meg "a Föld lapos", hanem megteszi azt, ami az ő feladata. Kemenesi Gábor
5. Az emberekben ott a tudás. A dolgok már ki vannak találva és le vannak írva. Már csak meg kell élnünk őket.
6. A mi felelősségünk emberi lényekként, hogy együttmûködjünk, és egy olyan civilizációt hozzunk létre, amely elég bölcs ahhoz, hogy kinője ifjonti tévedéseit. Amennyiben meg tudjuk ezt valósítani - leszokunk arról, hogy háborúzással oldjuk meg a nézeteltéréseinket, egységesen szállunk szembe az új vírusokkal, visszafordítjuk a globális felmelegedést -, azzal időt és lehetőséget biztosíthatunk magunknak. Lehetőséget arra, hogy felkészüljünk olyan egyszeri katasztrófákra, amelyek egy csapásra eltörölhetnek minket, sőt, esetleg ki is védhessük ezeket. Avi Loeb
7. Nagyképûség azt hinnünk, hogy "mi tesszük tönkre a Földet". A Föld remekül megvolt emberek nélkül, és remekül meglesz azután is, hogy mi eltûntünk. Az emberiség az éghajlat megváltoztatásával vagy az élőhelyek tönkretételével csökkentheti a biológiai sokféleséget, ám a Föld már elszenvedett hasonló csapásokat, és 10-20 millió év alatt mindig meggyógyult. A bolygónkon okozott környezeti károk többsége minden bizonnyal visszafordítható - csak olyan időléptékben, ami számunkra értelmetlenné teszi: már nem lesz ember, aki láthatja.
8. Dolgozni kell, és megmutatni az embereknek, hogy a tudomány tud választ adni, és bízni benne, hogy elhiszik. (...) Tanítani kell az embereket mindenhol, kivétel nélkül mindenkit. Talán ez lehet a megoldás, de ez nem egy rapid megoldás. Egy rapid kihívásra nem tudunk rapid megoldást adni, egyszerûen csak dolgozni kell tovább. Kemenesi Gábor
9. A klímaválságot az ember okozta, és hogy a mi felelősségünk, hogy a lehető legnagyobb mértékben elősegítsük a válság megoldását és mérséklését. Ezt a felelősséget nem háríthatjuk át másra, például nem bízhatunk csupán jövőbeli technológiai megoldásokban vagy csodákban. Ezek soha nem fognak a kellő mennyiségben rendelkezésre állni. Magunkba kell néznünk, és időt kell szánnunk arra, hogy átgondoljuk saját magatartásunkat.
10. Az emberiség jó úton halad afelé, hogy elpusztítsa a Földet, amely magának az életnek az alapvető feltétele. Ha a Föld elpusztul, nincs tovább. A klímaváltozás veszélyeit nem a tudósok találták ki, és nem is unatkozó kislányok, akik figyelemre vágynak. Ez a valóság! Az ember, az ő szükségleteivel együtt - mint az élelmiszer előállítása, fûtés, közlekedési eszközök és a komfortos élet - jelenti a legnagyobb fenyegetést a bolygónkra, és bár önellentmondásnak tûnik, magára az emberiségre is. Lehet, hogy ez nagyon kegyetlenül hangzik, de ahhoz, hogy a Föld fennmaradhasson, az emberiség egy részének el kell pusztulnia. Karin Smirnoff