A mûvek java része arról szól, hogy milyen csodálatosak és furfangosak az emberek, mi mindent találtak ki, milyen bámulatos kultúrát teremtettek, mennyire tudnak szeretni, milyen eszméletlenül klassz az istenük, és melyek azok a távoli csillagok, amelyek felé egy szép napon elindulnak majd, hogy boldogítsák őket a maguk páratlan zsenialitásával. Ez az egész szar könyvtár nem egyéb, mint a homo sapiens túlméretezett önreklámozása, és voltaképpen minden könyv ugyanazt bizonygatja: hogy az ember mindig is a világ ura volt, és az is marad. Pedig csak azért, mert az ember a többi fajokat gátlástalanul és szégyentelenül leigázta, vagy ha tehette, kiirtotta. Kóros önbizalmából merített ehhez elszántságot és erőt. Egyszerûen önmagát nevezte ki a legnagyszerûbbnek, s ezért azt hiszi, hogy más élőlényekkel szemben bármely galádságra jogosult.