A madarak (...) irtózatos, pokoli dühvel sipítanak teli torokból minden hajnalban, hogy figyelmeztessenek minket az igazságra. Õk tudják az igazat. (...) De sajnos, mi nem beszélünk madárul.

Kapcsolódó idézetek

1. A madarak (...) irtózatos, pokoli dühvel sipítanak teli torokból minden hajnalban, hogy figyelmeztessenek minket az igazságra. Õk tudják az igazat. (...) De sajnos, mi nem beszélünk madárul. Kurt Cobain
2. A madarak megtanulnak énekelni, ami nem jelenti azt, hogy ezzel több élelemhez jutnának, megmenekülnének a ragadozóktól, vagy távol tarthatnák az élősködőket. (...) Azért énekelnek, hogy felhívják magukra a másik nem figyelmét, és fönntarthassák a fajukat. Paulo Coelho
3. A madarak énekét néha mintha örömből, várakozásból, néha pedig mintha szomorúságból szőtték volna, beletelepszik a mellkasunkba. Jón Kalman Stefánsson
4. Mert az az igazság, (...) hogy az emberekben csak annyi jóság, annyi felebaráti szeretet él, amennyivel a pillanat gyönyörét fokozhatják. Az emberek - falkákba verődve vadásznak. Falkáik pusztítva végigszáguldanak a sivatagon, aztán üvöltve tûnnek el a vadonban. És veszni hagyják, aki elhull. Arcukat máz rejti, álarc, grimaszok. Virginia Woolf
5. Irigyek a madarak, mert feljebb szállunk, mint azok, még egy percért bármit megteszek és bármit megadok. Eltûnünk, mint a szellővel felszállt éjjeli dalok, tőlem neked, miattad élek, és érted meghalok.
6. Az együttérzés, a szeretet, az alázat, a becsület, a hûség és az igazmondás - ezek mind-mind olyanok, mint a hatalmas táblaüvegek, amelyeknek a kismadarak újra meg újra ostobán nekirepülnek. Darabokra törjük magunkat a szeretet üvegén, az igazság üvegén, ostobán küzdünk, hogy olyan helyre juthassunk be, ahová nem lehet, hogy olyanok legyünk, amilyenek alkatunknál fogva nem lehetünk. Dean Ray Koontz
7. A természet arcát derûsen ragyogónak látjuk, és néha a táplálék túlzott bőségével találkozunk; de nem látjuk vagy elfelejtjük, hogy a körülöttünk gondtalanul csicsergő madarak főként rovarokon és magokon élnek, és így folyamatosan pusztítják az életet; vagy elfeledjük azt, hogy ezeket az énekeseket, meg az ő tojásaikat és fiókáikat milyen nagy mértékben pusztítják más madarak és ragadozók. Charles Darwin
8. Kisöreg, a hazugság öl. Ma még csak egy szája van, holnap tíz, holnapután száz, aztán ezer. És mindennap etetni kell a tátongó, éhes szájakat. Etetni újabb és újabb hazugsággal, önmagunkkal. Ez képtelenség. A hazugság felfalja az embert. Berkesi András
9. Az erdőket ezerféle hang tölti be. Madarak csicseregnek, békák vartyognak, tücskök ciripelnek és szél susog a fák levelei között. Ebben a soha el nem hallgató koncertben megszólalnak fenyegetések, hízelgő szólamok, vészjelzések és nászszertartások hangjai. Egy elpattanó gally reccsenésétől megriadt mókus felszalad a fára, a madarak egymást hívogatják. Az állatok a számtalanféle hangra reagálva szüntelen mozgásban vannak, és közben maguk is hangokat keltenek, hozzájárulva a roppant kakofóniához. Ám míg az erdő recseg, csivitel, surrog, zörög és susog, a növények csak hallgatnak, és mintha tudomást sem vennének az egész hangzavarról. Vajon valóban süketek az erdő lármájára? Vagy csak mi nem észleljük a reakcióikat? (...) A növények valószínûleg nagyon is reagálnak a hanghatásokra. Daniel Chamovitz
10. Ti, emberek meg vagytok húzatva ezzel az igazsággal. (...) Egyetlen dolog izgat csak titeket, hogy folyamatosan és mindig igazatok legyen. Az egész emberi perpatvarból csupán ennyi hallatszik kívülről: "igazam van, igazam van, igazam van, nincs igazad..." Cserna-Szabó András