A magamfajta hitetlenek életének mindössze néhány történet a végső összegzése - az enyémről például olyan kevés mesélnivaló akad, hogy a barátnőm már most állandóan félbeszakít, hogy ezt vagy azt a sztorit immár tizedszer hallja. Végül ránk is csak egy karosszék vár, ahonnan egy nap valamelyikünknek egyedül kell elmesélnie közös életünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet olyan rövid, és annyi időt töltünk azzal, hogy borzalmas emberekkel cseverészünk a semmitmondó életük történéseiről. Én képtelen vagyok mindezt lelkesen csinálni.
2. Még egyetlen ügyembe se vettem be Istent csendestársnak. De ha a lehetőségek már kifogytak, akkor legalább a lehetetlenben meg kell őriznünk a hitünket. Az embert ilyenkor már csak kellemes meglepetések érhetik. Moldova György
3. A legtöbb ember házasélete befejezetlen mondatból áll. Ebből lesz aztán a befejezetlen házasélet. Hiszen azért nősülünk meg, hogy hallgatóságot szerezzünk magunknak; mert nem érzünk erőt hozzá, hogy a hallgatóságot esetenként megszerezzük. De a kényelmes megoldások utólag mindig csalódást okoznak. Aszlányi Károly
4. Minél tovább élünk, annál kevesebben maradnak körülöttünk, hogy kétségbe vonják az elbeszélésünket, és emlékeztessenek arra, hogy a mi életünk nem a mi életünk, hanem csak egy történet, amelyet az életünkről mondtunk el. Másoknak, de főleg magunknak.
5. Ki szeret kellemetlen témákról beszélgetni? Egy halálraítéltről, szegény családjáról, akik most még együtt vannak, de ki tudja, meddig, mert valamikor a jövőben már nem lesznek együtt, ugyanis az egyikük egész biztosan meg fog halni. Ráadásul a halál bekövetkeztéig még rondán le is fog épülni. Az egészet a legjobb messze elkerülni, mert ha nem látják, akkor nincs mit megérteni, feldolgozni, elfogadni vagy elutasítani. Légrádi Gergely
6. A viszonyunk valahogy odáig jutott, és ez talán jó, hogy csak nagyon kevés mondandóm maradt neked, és az is kitalálhatatlan - én sem tudom már, mi az, vagy hogy mikor fog eszembe jutni, de van, ez tény. Simon Márton
7. A mi fajtánk csak rossz döntésekre képes. Kell mellénk valaki az életben, aki ránk néz, miután hibáztunk, emlékszik, hogy kik voltunk, kik lehetnénk. Ha ez nincs, csak magadra számíthatsz. Jobb híján rá vagy utalva saját, rozsdás, elferdült iránytûdre, ami végül úttalan utakra vezet, elveszted önmagad... és véged.
8. A legtöbb szerelmi történet olyanokról szól, akik egymásba szeretnek. De mi van velünk, a többiekkel? Hol a mi történetünk? Azokról, akik magányosan szerelmesek. Mi vagyunk az egyoldalú vonzalmak áldozatai, mi vagyunk az elátkozott szerelmesek, a viszont nem szeretettek, a járóképes sebesültek, a fogyatékosok, akiknek nem jár remek parkolóhely.
9. Vannak közöttünk olyan emberek, akiknek inkább csak teher az élet. Egy fekete fátyol választja el őket a világtól. Határtalanul magányosak. Olyanok, mint az éjszaka kísértetei, akiknek nem jut az örömből, a szerelemből és semmiféle kellemes emberi érzésből, és még egymást sem tudják vigasztalni. Sötét napjaik üresen, szánalmasan, egyedüllétben telnek. Susanna Clarke
10. Mindenkinek más és más a fájdalomküszöbe. Vannak, akiknek egy kapcsolat vége éppen elég pusztító ahhoz, hogy a vallásban keressenek menedéket. Másoknak ez csak egy tanulságos történet, afféle jó figyelmeztetés a jövőbeli kapcsolatokra nézve. Suki Kim