A magányos ember hőstette - mindig kényszerû hőstett. A felderítő az ellenség hátában csak akkor dolgozik egyedül, ha elvesztette a kapcsolatát a társával. Az önfeláldozó orvosok, akik pestissel oltották be magukat, aztán bezárkóztak egy kórterembe, nem tehettek másként, hiszen nem akarták a mások életét kockáztatni.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyedül kell harcolnia, elszigetelten harcostársaitól, ésszel és ügyességgel, adott esetben reménytelenül, mert nem várhat segítséget. Berkesi András
2. Az ember (...) nincs meg ölés nélkül. Az ölés a lényege. Ha egyedül gyilkol, és elkapják, akkor börtönbe vágják vagy felkötik. De ha társas üzemmódban, parancsra olt ki életeket (háborúban, valamilyen katonai szervezeti csoportban), akkor hősnek hívjuk az emberi ölőgépet, érzelmes dalokkal buzdítjuk vérontásra, büszkén tûzünk mellére csillogó érdemrendet. Az embernek lételeme a háború, az embernek már óvodában etnikai tisztogatás volt a jele, az ember elképzelhetetlen értelmetlen mészárlás nélkül. Az ember története (az úgynevezett történelem) a háborúk története. A folyamatos háborúk története. Cserna-Szabó András
3. Csak a gyengék és a bizonytalanok kényszerülnek állandóan önmentő és önigazoló összecsapásokra. Az igazi harcost békén hagyják az ellenségei, mert tartanak tőle; neki az állandó készenléti állapotát kell megőriznie. Moldova György
4. A kívülállók azt hiszik, a kórtermeket pásztázva egyéni hőstetteket hajtunk végre zsinórban; sőt én is ezt képzeltem kezdetben. Pedig az igazság az, hogy a kórházak ugyan több tucat, ha nem több száz ember életét mentik meg naponta, de ez szinte mindig csapatmunka, rivaldafény nélkül. Nem egyetlen orvos egyetlen fegyverténye, inkább az értelmes terv a lényeg, amit tetszőleges számú kolléga kivitelez, folyton ellenőrizve, javul-e a beteg állapota, és módosítva a terven, ha nincs javulás. Adam Kay
5. A világot beoltanám sokszor, a vakcinám: szeress, De máskor a világ olt be engem és senki nem keres. Nem játszom el nektek, hogy a pajzsom nem reped, Mert aki folyton karanténban él, végül magában reked. Depresszió
6. Úgy vagyok, mint aki magát megadta épp a harcmezőkön, s várja, hogy ellensége most elfogja vagy szívébe lőjön, rejtélyességem fegyverét önként, feladva félredobtam, s hogy foglyul ejts - azt várom én végleges-kiszolgáltatottan. Baranyi Ferenc
7. Tekintsd hivatásodnak a gyengébbek védelmét! Oltalmaznod kell azokat, akik maguktól nem képesek erre! Ez nem a gondtalanok útja. Ez a hősök útja.
8. Együtt élünk, hatással vagyunk egymásra, reagálunk egymás viselkedésére, ennek ellenére mindig és minden körülmények között egyedül vagyunk. A vértanúk kéz a kézben vonulnak az arénába, de egyenként feszítik meg őket. A szerelmesek egymást átölelve, kétségbeesetten próbálják saját, elszigetelt extázisukat közös öntranszcendenciába olvasztani – mindhiába. Sajátos természeténél fogva minden testtel bíró lélek arra ítéltetett, hogy szenvedése és boldogsága magányos legyen. Az érzetek, érzések, intuíciók, látomások mindegyike egyéni, és csak szimbólumok által vagy más, közvetett úton közölhető. A tapasztalatokról ugyan gyûjthetünk információkat, de ily módon nem magukkal a tapasztalatokkal találkozunk. A családtól kezdve a nemzettel bezárólag, minden embercsoport elszigetelt univerzumok társadalma. Aldous Huxley
9. Amíg kettesben él az ember, elviselhető a lét. A magányos úgy érzi, nem bírja tovább vonszolni. Le is mond róla. Ez a kétségbeesés első állomása. Később az ember megérti, hogy a kötelességteljesítés nem más, mint beletörődések sorozata. Az ember szembenéz a halállal, szembenéz az élettel, aztán beletörődik. De vér fakad a beletörődésből. Victor Hugo
10. - Azt mondta, idegesítjük. Akkor miért ölette meg magát értünk? (...) - Mert hős volt. És a hősök ilyenek, érted? - Nem tudtam, hogy hős. Nem mondta. - Lehet, hogy nem tudta ő sem.