A kívülállók azt hiszik, a kórtermeket pásztázva egyéni hőstetteket hajtunk végre zsinórban; sőt én is ezt képzeltem kezdetben. Pedig az igazság az, hogy a kórházak ugyan több tucat, ha nem több száz ember életét mentik meg naponta, de ez szinte mindig csapatmunka, rivaldafény nélkül. Nem egyetlen orvos egyetlen fegyverténye, inkább az értelmes terv a lényeg, amit tetszőleges számú kolléga kivitelez, folyton ellenőrizve, javul-e a beteg állapota, és módosítva a terven, ha nincs javulás.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy kórház valóságos külön világ! Mennyi szenvedés, halál, de gyógyulás és élet is zsúfolódik egy épület falai közé! Az emberek sorsa az orvos kezében van - élet és halál felett dönthet. Az ilyen feladathoz csakis kellő alázattal és felkészültséggel lehet hozzáfogni. Fábián Janka
2. Az orvosok (...) ezt a belső csatát vívják. Van, amikor félre kell tenni a beteg iránti együttérzésünket, és csak orvosi tények mentén haladhatunk a diagnózis fölállításához vagy a kezelés előírásához. Máskor óriási jótétemény, ha érzelmi kapocs jön létre a beteggel, de gyakori, hogy nehéz az egyik részt kikapcsolni a megfelelő időben.
3. Mindig vannak olyanok, akik nem engednek a csoportnyomásnak, akik nem tartanak a tömeggel. Én őket nevezem hősöknek. A legtöbben teljesen hétköznapi emberek, de amit tesznek, az egyáltalán nem hétköznapi. A közös jellemzőjük, hogy meg is teszik a dolgokat, nem csak gondolnak rá. Megsérülhetnek, vagy akár hátrányuk is származhat abból, hogy másnak segítenek, de ők mégis cselekszenek. Philip Zimbardo
4. Negyven bejáró betegnek reggeli és ebéd között komoly segítséget nyújtani fizikailag lehetetlen, az ember önkéntelenül is csak becsapja őket. Egy naptári évre átlag tizenkétezer beteget számítva tehát tizenkétezer embert csap be az orvos. A komoly betegeket befektetni a kórházba, és a tudomány szabályai szerint foglalkozni velük - ez is lehetetlen, mert szabályok vannak ugyan, de tudomány nincsen; ha pedig az ember abbahagyja a bölcselkedést, és csupán egyszerûen, pedánsul követi a szabályokat, mint a többi orvos, akkor ehhez mindenekelőtt tisztaság és szellőztetés kell, nem pedig bûz és piszok; egészséges táplálék és nem büdös savanyúkáposzta-leves; megfelelő segéderők és nem tolvajok. Anton Pavlovics Csehov
5. A "végzetes" csak egy kihívás. Az "életveszélyes" miatt kelünk ki reggelente az ágyból. Nem könnyen ijesztenek meg minket, nem hátrálunk meg, nem táncolunk vissza, és semmiképp sem adjuk fel, legalábbis a munkában nem. Hogy végezhessük a munkánkat, hinnünk kell benne, hogy a kudarc nem lehetséges, hogy nem számít, milyen beteg a páciens, van számukra remény. De amikor a valóság befurakodik a remény világába és végül megadjuk magunkat az igazságnak, az csak azt jelenti, hogy elvesztettük aznap a csatát, nem a holnap háborúját. Itt van a feladással kapcsolatos dolog. Ha egyszer megteszed, ha tényleg beadod a derekad, el fogod felejteni, hogy miért is kezdtél el harcolni.
6. Az utca nem olyan, mint a kórház. Nincsenek falak, mûszerek. Ezért megtanítanak minket gondolkodás nélkül cselekedni. Ahogy a katonák is vakon szétszedik, összerakják a fegyvert. (...) Nem is az életmentés az igazi feladatom, hanem hogy jelen legyek, mint lelki fájdalomcsillapító.
7. - Sokan akkor is hősök, ha nem lövöldöznek, vagy nem üldözik a rossz embereket. - Azok az emberek, akik nap mint nap dolgoznak, és úgy élik le az életüket, hogy nem bántanak másokat, ők az igazi hősök. (...) Sokan vannak. És mindegyikükkel előfordul, hogy fél. Dean Ray Koontz
8. Különös épületek a kórházak. Sokat eredetileg grandiózusra terveznek, hogy hirdesse önnön jelentőségét: "a legfontosabb közintézmény vagyok, születésed és halálod színhelye". Az épület további fejlődése azonban már prózaibb, gyakorlatiasabb megfontolásokat követ: a változó igényeknek megfelelően szárnyakat vágnak le belőle és ragasztanak hozzá, melléképületeket emelnek. Így végül a legtöbb kórház a fenséges és a praktikus keverékévé, az építészeti filozófiák és stílusok tárházává, a kiszolgált város mikrokozmoszává válik.
9. Amikor orvosként kezdesz dolgozni, még azt hiszed, sok mindent meg tudsz változtatni a beteg emberek életében, hogy a kezeléseddel, a tablettákkal, a mûtétekkel mindent elérhetsz, és ez az, ami számít. Majd eljön az a pillanat, amikor egy csapásra világossá válik, hogy nem vagy mindenható, egyáltalán nem tudsz mindent, amit szeretnél, és hogy néha tehetetlen vagy. (...) Rendelkezésünkre áll az összes technikai eszköz, hogy segítsünk a betegeken, és sok mindent el is érhetünk vele, de az élet néha váratlanul győzedelmeskedik, néha pedig hirtelen kicsúszik a kezünk közül.
10. Ami a kórházakban történik, annak jelentős része a jó és balszerencsén múlik; gyakran nem az orvostól függ a siker vagy a kudarc. Hogy mikor ne operáljon, azt ugyanolyan fontos tudni, mint hogy miként operáljon - és az előbbi készséget sokkal nehezebb elsajátítani. Henry Marsh